Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1890
6 Aranyozott derűs kedélyt, az élet komikus oldalai iránt való érzéket, és az embertársak bajaiban való gyöngéden részvevő' szivet örökölt a practicus gondolkodású édes anyától. A nagy német költővel Simor is röviden úgy jellemezhette volna szülőit, hogy: „Vom Vater hab’ ich die Natur, des Lebens ernstes Führen; vom Mütterchen die Frohnatur, die Lust zum Fabuliren.“ Nagyon jellemző az adakozni szerető, különösen a szegények segélyzése iránt nagy érzékkel biró bibornokra azon adat, melyet saját édes testvére szájából hallottam.*) Simor édes anyja nagyon szerette a szegényeket. Bizonyos napokon ételt és ruhát adott nekik. A kis fiú leikébe mélyen bevésődtek az irgalmasság cselekedetének jelenetei. Egyszer aztán pénzért ostromolta meg édes anyját. „De minek neked édes fiam a pénz ?“ kérdé ilyenkor a jó szivíí anya. „Édes jó anyám, a szegényeknek akarok adni néhány garast.“ „Ej, ej! hát már neked szegényeid is vannak ? De minek adnál te nekik kis fiam pénzt, mikor látod, hogy tőlem mindent kapnak. “ De a kis diák csak nem tágított és kiliizelegte, meg is kapta az akkor divatos pénzt a „két garas о st.“ Ámde ez neki nem volt elég! Gondolkozva nézegetett a pénzdarabra; forgatta, csak forgatta kezében és aztán élénk kérő pillantást vetve édes anyjára, újból kérte: „De édes anyám, hisz ez csak két szegénynek lesz elég; nekem pedig négy szegényem van! . . .“ Lett is neki püspök és bibornok korában sok rendes szegénye, kiket éppen oly jó kedvvel segélyezett, legtöbbnyire sajátkezilleg, mint kis deák korában már az ő „négy szegénykét. Ezen segélyező vágya fokozatosan fejlődött, és anyja fiilehallatára jellemezte a ház egyik barátja a már serdülő Simort következőleg: „Jó fiú ez a János, de pénze soha se lesz, mert mindenét elosztogatja!“ *) Lásd „Simor János Élete és Jollemrajza.“ Irta Kőhalmi-Klimstein József. 1886, Pozsony, Stampfel K. kiadása. 8 r. 125 1. 40 képpel.
