Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1890
7 Lettek szegényei ezrivel, lett pénze millió, csak saját személyére mint gyermek korában, úgy később is, — — nem volt pénze. Gyermekévei különben minden nagyobb befolyások hatása nélkül folytak le mint e kor más gyermekeié. A gyermek Simor szerény házi körben mozgott, de nem hasztalan gyönyörködött képes müvek lapjain (az illustrált müveket nagyon szerette) és classicus olvasmányokban. Esze nagyobb és kedélye mélyebb volt, minthogy a classicusokban csak nyelvészeti szépségeket keressen, és Tacitusban fenséges stylt, Liviusban nevelt műveltséget; ő érzé, mint Eötvös mondja Kölcseyről, hogy „Hellas és Róma lehet minden hely, hol az emberek hazájokat szeretik és érte halni tudnak.“ Nevelése és hajlamai az egyházi pályára terelték és azután az egyházi classicusok, az egyházi művészet szeretete, az egyházi szónoklat lett vágya. Gyermek-pap korában már úgy szerette egyházát és pályáját, hogy azért tenni, lelkesedni s ha kell, halni tudott volna. Jellemzéséül ennek mondjuk, hogy két érés papnövendék volt, midőn egyik elöljárója igy szólt róla az érsek előtt: „Ritka szerénysége, kitűnő jámborsága és valóban egyházias szelleme mellett, mérséklet, eszély és csaknem korát meghaladó Ítélet jellemzik őt.“ Tanult Székesfehérvárott később Budán, a szülői ház szelleme és a család összeköttetései vágyát az egyházi pálya felé terelték és 1828. szept. 17-éu fölvette őt Rudnay Primás a növendékpapok közé, kedélyesen adván tudtára: „Fiam, az én katonám leszesz!“ Pozsonyban és Nagyszombatban a középiskolai tanulmányokat, a bécsi egyetemen a magasabb tanulmányokat kitünően elvégezvén, a szokásos egyetemi szigorlatokat fényesen tette le és 1836. okt. 28-án Ürményi Péter püspök és káptalani Helynök által (az érseki szék üres lévén) áldozárrá szenteltetett; fölavattatott igy azon egyház szolgálatára, melynek Magyarországon О első rangú dísze és egyik fényes oszlopa lett; egyik alakja a század egyháztörténetének, kit már életében Vitéz, Pázmány, Szelepcsényi nagy érsekek sorába állítottak a kortársak; a kiről ma már még jogosabban elmondhatjuk, mit kortársai életében elmondottak, hogy: „a magyar katholicismusnak gondviselésszerii fia, ki hazánk egyházi életének, valamint közmű
