Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-05-05 / 1. szám
(2) 1906. Május 5. NAGYSOMKUT-ERDÖD VIDÉKE 1. szám, Utainkról. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az er- ídődi járásnak valamire való útja nincs. Erről azonban az ember már beszélni is alig mer; mert ahány képviselő- jelölt járt még Erdődön, mind azt Ígérte, hogy igy lesz, úgy lesz ut... Az ígéret Ígéretnek maradt. Legújabb képviselőjelöltünk — attól tartva, hogy e kényes, téma miatt kinevethetnék — járásunk utait kihagyta programra beszédéből. S nagyon okosan. Ne Ígérjünk, hanem tegyünk! A cselekvés emberéé a jövő ... Az erdődi járás csak úgy fog előre haladhatni a boldogulás utján, ha lakóihoz méltó külső palástot is ölt magára. Hogv pedig ez megtörténhessék, mindenkinek, aki csak érdekelve van — a cselekvés terére kell lépnie. Vicinális uti-bizottságokat kellene alakítani. Az érdekeltség arányának megállapítása folytán, az egy-egy községre eső részt szívesen megfizetnék a polgárok. S miért is nem; hiszen az ő érdekük, hogy esőzésekkor ne négy ökör vagy ló (mit nem egyszer láttam) huzza ki a még nem is nagyon megterhelt szekereket, kocsikat a sárból.. . Most bízunk képviselőnkben. S ép azért, mert nem Ígérte, erősen hisszük — ő fogja az erdődi járás utait rendbehozni... | --A/Jio A könyvtárakról. Pár évvel ezelőtt az ország fővárosában bizottság alakult, mely az ifjúsági irodalom alapos átnézését tűzte ki feladatául. Hát bizony erre szükség is volt! Sokan azt hiszik, hogy a gyermekeknek akármilyen könyv jó. Ellenkezőleg! Gyermekeknek csakis nagyon jó könyvek valók. Gyenge munkák, rossz fordítások s oly művek, melyek a vallás, erkölcs s irodalmunk szellemével ellenkeznek, — nem képzelik a szülők mennvíre ártalmasak ... A nagyméllóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, körülbelül ma egy éve küldte meg állami iskolánk részére a népiskolai ifjúsági könyvtárak számára kiadott könyvjegyzék mind a három típusát. A nagy vakációban át is néztem. Sok, nagyon sok szép dolgot találtam benne. S mint láttam á tanulni valókkal is összefüggésben van, azokat mintegy kiegészíti. Az első típusból (mely az elemi iskolásoké) a harmadik osztálytól' az ötödik, hatodik osztályig a jó tanulóknak — de csakis jó lanulók- hak meg van engedve, hogy helenkint egyszer (vasárnap délután 2-J3-ig) egy-egy könyvet kivehetnek olvasás végett. Természetesen vigyázniok kell reá. Egy hélnél tovább maguknál» nem tarthatják s az iskolában nem is olvashatják. A szülők közül már többen kérdezték: mi szükség van erre? ült a tankönyv, — olvasgassák azt! Mi szükség? Hogy a gyermekeket már az iskolában hozzá szoktassa az olvasáshoz, velük már ott megszerettesse a könyveket; ugyannyira, hogy mikor majd elhagyják az iskolát — az életbe lépnek — egyedül, önállóan tanulmányozhassanak. Ne szoruljanak a mások nézeteire; s aztán, hogy szép iránti érzéküket fejlesszék . . . Higyjék el a szülők, oly gyermekeknek, kik a mindennapi leckéjüket sem tudják megtanulni — nem adunk könyvet. A második, harmadik típus az ismétlő iskolások s ifjúsági egyesületek részére van adva. Kevesen használják. Talán, mert innen csak akkor adunk ki könyvet, ha a munkaadó érte felelőséget vállal. De ismerve iparosainkat, nem hihetem, hogy lenne közöltük olyan, ki tanulójáért (ha megkéri) annyit ne legyen meg, hogy egy évben külön e célra készített kis cé- ,^rrajáig alá Ezeikivül széjMKönyvtára van még az »Állami Iskola TaniJóteslüleU-ének, a »Kővár- vidéki Olvasókör *-\\ék, A »Nagysomkuli Polgári Olvasókör*-nek. 1 Hogy minő hatása van a könyveknek, azt csak az tudja, ki a nép közül olyanokkal, kik szeretnek olvasni — már beszélgetett. S éppen ezért nagyon kérem mindazokat, kik a néppel foglalkoznak — láttassák be népükkel a művelődés szükségét — kedveltessék meg velük az olvasást s ha még nincsen községükben, szervezzenek egy kis könyvtárt. S ha ezt is megtették, vigyázzanak, hogy oda mindenféle vallást bántó, erkölcstelen, izgató könyvek, röpiralok be ne kerüljenek. Ilyen munkákat még ajándékként se fogadjanak el . .. Hiába! A felnőtteknek is csak oly könyvek valók, melyeket helyes gondolkozásu emberek Írtak, melyek oktatnak —, s a lelkeknek könnyebbülést szereznek. Beteg, nagyon beteg társadalmunk .. . S ezt egyedül igy — a szellem orvosságával lehet és kell is meggyógyítanunk. . . Hadd olvasson hát az a gyermek ! Olvasson az a kereskedő, iparos tanuló! Olvassunk mindnyájan! Használjuk könyvtárainkat, ha azt akarjuk, hogy azok rendeltetésüknek megfeleljenek. Szűcs Gyula. Kovási komp. A magyar állam törvényei üdvösen gondoskodnak a polgárok vagyon és életbiztonsága felett. A létező törvények keretén belül számos intézményünk van, mely a polgárt minden tekintetben megvédni, oltalmazni iparkodik. Ámde mindent a hatóságoktól nem várhatunk ; mert igen sok esetben a felettes hatóság vagy bem tud a mi ügyes-bajos dolgainkról, vagy ha tud is, nincs módjában azokat orvosolni a legjobb szándék mellett sem. Ilyen esetekben az egyeseknek kell tömö- rülniök, hogy az akadályokat, melyek boldogulásuk útjában állanak, együttes erővel elhárítsák. A kovási polgárokat talán lehelne vádolni azzal, hogy annyi katasztrófa után sem lesznek semmit a Lápos vizén építendő hid érdekében. Lápos roppant szeszélyes folyó, s mindenek előtt veszélyes azokra nézve, kik rozoga kompján, vagy sekély vízállás esetén gázlóján átkelni kénytelenek. Csak most a télen is egy utas lovaival együtt pusztult el a zajló Lápos hullámaiban. Családapát, férjet, kenyérkeresőt sirattak benne tGBMaS bong?? líáraligöif.-r" — -rHogy hányszor sírhattak már a harangok hasonló esetben, azt csak az Úristen, meg a ková-^ siak tudják. Csodálatos, az uj hid eszméje még egy lépéssel sem haladt tovább a jó kovásiaknál. Pedig hát nemcsak életük biztonsága céljából, hanem közgazdasági szempontból is kívánatos volna reájuk nézve a Láposon való biztos álkelhetés. Nincs szükség vashidra, mely temérdek pénzbe kerül; építsenek fa, vagy hajó-hidat. A Láposnál nagyobb folyókon is lehet faludat látni. Még magán a Dunán is nemrégiben Esztergom mellett például hajóhídon történt a közlekedés. amely örökölhető. De nem minden örökölhető betegség egyszersmind öröklött is. Itt, szives türelmükkel, csupán az idegességre terjeszkedem ki egy kissé, mint olyanra, amelynek az átörökölhető betegségek között vezető szerep jutott. Idegesség! — Ugyebár mily: ismeretes, mennyire mindennapos kifejezés ez? »Hát ki nem ideges mai napság ? ...« fogják kérdezni önök igen tisztelt hölgyeim és uraim. »Ez nem is betegség« — fogja olyik mondani. Es én konstatálom is, hogy az, amit idegesség alatt a laikusok általában értenek, tényleg nem betegség. De konstatálnom kell azt is, hogy amit idegesség alatt értenek, — az nem idegesség. Ha például önök közül igen tisztelt fele- séges társaim — tehát e tekintetben kartársaim — valaki a kijelölt időn túl. megy haza a kaszinóból és a kedves feleség olyan szavakkal fogadja önöket, amely önöknek nem kedves, sőt éppen nem kedves,.. . a pontosságot, vagy -- legyen — a férjüket pontosnak szerető nők eme megható filippikája még ném idegesség; jóllehet, tisztelt uraim, önök stoikus nyugalommal eme szavakkal igyekeznek megelőzni egy 48-as, t. i. legfellebb 48 órára terjedhető esernyő nélküli könnyzáporos forradalmat, hogv : »ugvan lelkem, ne légy oly ideges!. Vagy továbbá, ha egy héten kétszer is tálalnak elibénk — kalarábé főzeléket, vagy amitől Szomaházy óva inti a nőket, grizes "tésztát, és mi szent borzalommal grimaszokra torzulva, gasztronómiai monológokat tartunk, — ez még mindig nem idegesség. . Az ilyen és ezer meg ezer más okból, — jogos vagy jogtalan, — indokolt vagy indokolatlan okból fellépett,i — szavakban vagy phono- mimikában kifejezésre jutlátott ingerületeknek csak beczézgető neve az idegesség, melylyel önmagunkat védjük,'ámítjuk. Lobbanékony, mérges, haragos lehet valaki anélkül, hogy -kólrlanilag ideges lenne. A valódi idegesség: valódi betegség, melynek igazi neve: hisztéria. »Ah, hisztéria ! Ismerem«... gondolja magában bizonyosan nem egy igen tisztelt hallgatóm ... »Ismerem, akárcsak az influenzái...« Hát én elhiszem, hogv úgy ismerik, mint az influenzát, mert t. i. azt sem ismerik. Itt nem félek ezt bátran megmondani. De bizony valamely betegemnek nem merném ezt adott alkalommal oly hamarosan odamondani, nehogy ingereljem, nehogy — sértsem. A suszter nem íreslelli sohasem, hogy nem szabó; a szabó nem,; hogy ő nem suszter. De sajátságos, az orvosnak nem szabad odamondania sem az .egyiknek, sem a másiknak, hogy az illető nem orvos. No persze, — mert hát kérem: »Chinin, Antipyrin, Aspirin, Salicyl« —- ez egy gyógyszertani szigorlat; — »influenza, reuma,kolika, katarus« — ez egv belgyógyászati szigorlat. És ki nem telte le ezeket a nehéfc szigorlatokat akár Nagysomkuton is? A gyakorlati orvostudomány a legnehezebb tudományok egyike. Hiszen úgyszólván élet és halál felelt rendelkezik. És mégis egy tudományágba sem lukaskanalaznak belé annyira, mint éppen ebbe. Pedig sehol sem árthat és — sajnos — árt is a tudákosság annyira, mint éppen itt. Ha tudná a nagyközönség, hogy a valóságos idegesség nem más, mint hisztéria, úgy kevesebb volna az ideges ember, mert nem venné ki-ki oly könnyedén ajkára azt a komoly értelmű szót. Oly betegség ez,, amelynél hol egy, hol több idegcsoportnak a kóros működési zavara áll fenn olyképpen, hogy legtöbbször dongának a szellemi élet nyilvánulásának a zavara is észlelhető, hol kisebb, hol nagyobb, hol pedig a legsúlyosabb mértékben. De e mellett nincs sem az agyban, sem az idegeket alkotó elemekben, szóval az idegek struktúrájában semmi kóros elváltozás. Végtelen szövevényes betegség ez és sokszor rendkívül nehéz feladatot ró magára az orvosra is annak felismerése. De nemcsak az orvosra, hanem a büntető jogászra is gyakran nagyon nehéz pszihologiai feladatot halmaz egy-egy hisztériás rohamban elkövetett bűncselekmény jogi elbírálása, a kimérendő büntetés tekintelében. A hisztériával terhelt emberek cselekedeteit a kóros lelkiállapot irányítja, vagyis inkább iránytalanilja, aszerint, amilyen mérvű az idegek íelzaklatoltsága..
