Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-05-05 / 1. szám
1. szám. _________________ NAGYSOMKUT-ERDÖD VIDÉKE_______;____________ 1906. Május 5. (3) Ső t igen nagy részben meg is térülne a hid építésébe fektetett tőke a hídon 'való átkelés címén szedhető vámból. Annál is inkább, mert ez a hid nyitná meg az utat a szomszéd vármegyébe. Sztojka, Garbonác fürdők is láloj gatottabbak volnának. Pár szóval igen nehezen lehelne elmondani mindazokat az előnyöket, melyeket az uj hid nyújtana. Mi nem teszünk egyebet, mint rámutatunk a hibára; a cselekvésből azokat illeti az oroszlán- rész, akik első sorban éreznék az uj híd jótékony hatását-úgy életbizlonsági, mint gazdasági tekintetben. S erős a reményünk, hogy mihelyest meglesz a kellő mód reá, az éltető napsugár a kovási hidat is befogja aranyozni, mint egy nagy vidék gazdasági jólétének előmozdítóját. Védjetek meg a gyermekeket. Vannak szemeink — és nem látunk; vannak füleink --- cs nem hallunk! Közömbösen sietünk legtöbbször az utcákon ; a saját ügyeinkben értékes nekünk az idő, s nincs tekintetünk, figyelmünk oly dolgok iránt, melyek sokszor fontosabbak, mint apró leendőink, amelyek elintézése érdekében annyira' sietünk. Gyorsan elhaladunk a tolakodó koldus mellől, aki utunkat állja, figyelemre alig méltatjuk azt a másik halvány alakot, mely nyomorúságában félénk tekintetével észre akarja vétetni. A gyermekek kétszeres gyámoltalanságára se hederitünk, nemtörődömséggel látjuk őket az utcán, nem figyelünk a kisebbek fizikai tehetetlenségére, amint ügyet nem vetünk a nagyobbak erkölcsi kicsapongásaira, akiknek neveletlenségeit, rakoncátlankodásait mindaddig észre sem vesszük, míg azok nekünk közvetlenül nem esnek terhűnkre. Nem miniden anyának, csak a legkevesebbnek áll módjában a- gyermekekre aZ utcán személyesen felügyelni. Ä fiatalabbakat cseléddel küldik el, az iskolás gyermekek maguk járnak az utcán. A gyermekeknek a cselédekkel való sélá- lása közben gyakran fordulnak elő jelentékteleneknek látszó esetek, melyek súlyos' köyet- kezményeket vonnak maguk után. Ások közül csak egyet: említünk: Az utón kél cselécHeány sétálgat; az egyik úgy visz egy apró babát a karján, amint nem kellene vinnie ; a másik maga után vonszol egy lassan csoszogó, elfáradt gyermeket. Ha érzi, hogy a gyermek ránehezedik a kezére, úgy egy rángatással, mely. az ízületben és a hátgerincben kellemetlen utóérzést kelt, gyorsabb menésre serkent. Ez a cselédleány sikeresen működött a jövő számára — megvetette alapját a zsenge, fejlődésben levő teremtés gerincferditésének. A nagyobb gyermekek utcai viselkedése is sok megfigyelésre ad alkalmat. Az iskolában véget értek az eladások. A tanító, a tanítónő az iskola kapuja elé vezették az osztályokat, még egy utolsó, sok esetben aggályos tekintetet vetnek a tanulóseregre, mely minden irányba el- széled. A gyermekek hosszú időn át nyugodtan ültek egy helyen, az ifjúsági élénkség túlteng, s illetlen módon tör ki,. Itt egy - pajkos fiú lerántja egy másik halvány, gyenge szervezetű fiú sapkáját, melylyel labdázik. Emilt két cseperedő fickó Antik harfcosok módjára birkózik, csakhogy éppen ehhez az utca nem a megfelelő aréna." Az utcasarok mellett borzas, kócos hajú, mint könnyüszárnyu Alalanták futkosnak, futóversenyt rendezve. Amott egy,halvány legényke áttör azon a csoporton, amely egy »műkereskedő alacsony műfaj táju képeiben gyönyörködik, egy másik fiú mohón nleggyujtja azt a szivarcsutakot, melyet egy arra haladó eldobott. A zsákmány még égy másik fiút is csalt oda, aki azt elakarja tőle venni. Miként oldalról homeri szitkok özönlenek, mig nem nyúlnak a fegyverekhez, egy tankönyv, egy vonalzó röpülnek a kemény fejekre, szerencsére csak ezek az áldozatai a heves csatározásnak. Mi meg elmegyünk mellettük és nem látunk, nem hallunk, s mégis mily könnyű volna minden felnőttnek, megmondani ezeknek a gyermekeknek, hogy magaviseletük illetlen, tisztességtelen, hogy. az utca s nem gyülekezési hety, a drága'pénzen vásárolt ruhadarabok és taneszközök sem játékszerek, sem fegyverek. A leghiteílenebb hatást lehet elérni, sokkal nagyobbat, mint tanítók és szülők elérhetnek, ha megmagyarázzák a gyermekeknek, hogy viselkedésük, cselekedeteik idegenek megbotránkozását idézi fel. Ahhoz szokva vannak már a gyermekek, hogy az iskolában, amint hiszik, szükségességből csendre és illemre intik őket;- megértik, hogy a szülők, első sorban takarékossági szempontból a ruházat és iskolaszerek kímélésére szorítják. Hogy azonban valaki, akinek semmi érdeke nincs e melleit, törődik ezzel, az jelentékeny, sokszor hosszú időre kiható benyomást gyakorol reájuk. Azért, felnőttek, védjetek meg, oltalmazzátok a gyermekeket, vegyétek pártfogásotokba a kiskorúakat, kik az emberbarátoknak kell hogy érjenek annyit, mint az állatbarátnak az állatok, melyeknek érdekében minden körben, sőt hatósági körökben is, annyi védelmi intézkedést tesznek. Az olvasókhoz. A »Nagysomkui-Erdöd Vidéke« első számát útnak eresztettük ... Lerajzoltuk-laproe nagyjából az utat, melyén a mg^^^^reigszivéT’ famoga- tásával haladni fogtűik. Jelen számunkhoz posta-utalványt is mellékeltünk s igen kérjük mindazokat, kik bennünket megértettek, sziveskedje- nek azt mielőbb igénybe venni. A »Nagysomkut-Erdöd Vidéke« előfizetési ára: Egész évre . . 8 korona. Félévre . . . 4 ' » Negyedévre. . 2 » Hazafias üdvözlettel: A „Nagysomkut-Erdöd Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala Nagysomkut, Kővár ütea 351. szám. Különfélék. Május. Zöld ruhába öltözött a természet... Rózsafelhők kergeíőznek a napsugaras égen ... Az utcák is megnépesülnek. Megtelnek a vidám arcokkal, ragyogó szemekkel — tarka öltözetekkel . . . Itt a . május — az év legszebb, legkedvesebb hónapja! A katholikusoknál e hó Mária tiszteletére van szentelve. • A templomokban — magánházakban Mária féldiszitett oltára, képe előtt ájtatosságok tartatnak. Eslénkint. úgy munka után — különösen városhelyeken — csak úgy özönlenek az emberek ez ájtatosságra, az erények s kegyelmek forrásához. Menjenek is . . . Kérjék a boldogságos Szüzet, hogy sziveikben is kinyíljon a szent érzelmek májusa. Szatmárvármegye uj főispánja. Vármegyénk főispánjává dr Falussy Árpád, a budapesti ügyvédi kar egyik kiváló tagja neveztetett ki. Installációja folyó hó 8-án lesz. Mint hírlik — a vármegye előkelősége mind részt fog venni. Szat- máron az installáció e hó lőrén lesz. Kossuth Ferencz -- a nagysomkuti polgárokhoz. Igen tisztelt uram! Kereskedelmi miniszterré történt kinevez- tetésem alkalmával nyilvánított szives üdvözletükért fogadják őszinte köszönetem kifejezését. Mondanom sem kell, hogy a vezetésemre bízott ügyeket erős kézzel abba az irányba vezetem, ahol az önálló magyar államiság magasztos összesége, az önzetlen hazafiság ős erejével felépül. A miniszteri székben maradok az, ami voltam, a magyar függetlenségi eszme törhetlen harcosa, bár tekintetbe kell vennem és fogom is venni, hogy a kormány adott célokért ala-. kult_és ehhez kell nekem is alkalmazkodnom. ■ Hazafias üdvözlettel: Kossuth. Vármegyei főjegyző-választás. Szatmárvármegye közönsége május havában minden valószínűség szerint megválasztja uj alispánját Ilos- vay Aladár főjegyző személyében, igv megürül a vármegyei főjegyzői állás. A főjegj'zői állás betöltésére vonatkozólag számtalan kombináció van forgalomban s a korteskedések máris megindultak megyeszerte. Mayer Béla utóda A szatmári püspöki széket még el nem foglalt Mayer Béla helyébe majd Csernoch János esztergomi prelalus kanonokot, majd pedig Jordán “Károly plébánost emlegetik. Ismerve a helyi viszonyokat, sokkal valószínűbbnek tartják Csernoch-nak püspökké való kineveztetését. Vannak állandóan hisztériás, teljesen be- számithatlan idegbetegek. Vannak, akiknél a hisztéria csak időnkénti jelenség. Vannak, akiknek indulatrohamában az öntudat az öntudatlansággal váltakozik. A szenvedély fogalmában orvosi értelemben ott' van a hisztéria is. A kártvázási szenvedély például, igen gyakran nem egyszerűen csak szenvedély, hanem hisztéria is. Az a leküzdhe-, tetlen, meggyőzhetetlen inger, hogy: »no még csak most. . . még csak eg)rszer . .. soha többé !« olyan lelki áramlat, amikor az öntudat delejtüje az önludatlanság síkja felé tesz kilengéseket. Amikor a folyton veszítő kártyás tudja, érti, hogy a saját pénzét már elvesztette, hogy azután már csak sikkasztás, vagy más becstelen utón tarthatja fenn — addig-ameddig — reputációját, és mégis csak játszik tovább, tovább, — btt az önludatosságot az öntudatlanságnak bizonyos neme váltja már fel, .bizonyos neme annak az állapotnak, amit a pszihiáter »ködös lelkiálla- pot«-nak nevez. A hisztériás kártyást — ha becstelen útra tévedt — a törvény a maga rideg szigorával sújtja; de természetesnek is látszik, hogy annak a bizonyítását, miszerint valaki hisztériád balek, sehol á világon nem engedik meg. így hát hiábavaló volna az elmegyógyász abbeli igyekezete, hogy beigazolja, hogy valaki például — »Uhu,« »Tógó« — no meg »Fedák Sári«-nak a lelki betege — »alsós« alapon. A lelki egyensúly megbillenése elég gyakran hisztériás büntettek elkövetését idézi elő. Hogy mi az, ami a lelki erőket egyensúlyban tartani képes, ez nem egyéb, mint az önfegyelem. Ahol ez megvan, ott a hisztéria ki van zárva. Ahol ez megszűnt, csak kedvező alkalom kell, hogy az fellépjen, befészkelődjön. Nézzünk egy konkrét esetet, amely Budapesten történt. H. Róza, 22 éves hajadon néhány év óta tartós viszonyban élt K. Józseffel, illetve vadházasságban éltek. Törvényes házasságuknak szegénységük volt az Akadálya. E visszonvból két gyermek született. Az idősbik a nő szüleinél nevelkedik, a fiatalabbik csak néhány hónapos csecsemő. A férfi egy napon hazulról távozni akarván, tiszta inget kért az asszonytól, aki ezt adni nem tudván — mert a szennyest nem mosta ki — szidást kapott, melynek végén a férfi igy fakadt ki: »Megállj, majd segitek én ezen! x E kifakadást az asszonv úgy fogta fel, hogy a férfi őt és gyermekeit elhagyni akarja, és bár jóravaló embernek ismerte kedvesét, mégsem bizolt benne, mert nem volt neki esküdt felesége. E pillanatban határozta el magát, hogy a Dunába ugrik. Gyermekét bepólyázta és vitte magával egyenesen az összekötő hidra. Az asszony egész pontosan mondja el a Dunába ugrása módját. Amint ugyanis a hídhoz ért, a csecsemőt selyemkendővel derekához kötötte és a hid közepén megfogva a vaskorlátot egyik kezével, másikával pedig a gyermeket, — beleereszkedett a vízbe, folyton csak az az egy gondolata volt, hogy meghal. A vízben az első pillanatban alámerült, majd a felszínre löketve, azon meg is maradt; mert a pólyavánkos, nem ázván hamar át, nem merülhetett el, hanem a viz által sodortatott addig, mig a csakhamar megérkező mentők ki nem fogták. Még a vízben vette észre, hogy a gyermeke meghalt s igy kétségbe volt esve, hogy kimentették. Most már megbánta tettét. Keserves sirás közepette hajtogatja, hogy ő a Dunába való ugrást biztos halálnak vette és hogy ő nem is gondolt arra, hogy a halálba való menésével mit is tesz, mert hisz ugyanabban az órában követte el a tettét, ametyben az összezördülése történt. A vizsgálat adataiból kitűnik, hogy ez a boldogtalan asszony hisztériás, aki gyakori fejfájásban, álmatlanságban szenved, kezei remegnek, ki indulatos, és tulérzékeny teremtés. Ez alapon a bünvád alatt- állott asszony lelki egyensúlya nagyon ingadozónak ' tűnt fel. És igy a vélemény a törvényszéki orvos részéről akképpen hangzott, hogy terhelt a bűncselekmény végrehajtása idejében a hisztériás állapotból kifolyólag oly nagy lelki felindulásban leiedzett, mely akaratának szabad elhatározási képességében őt igen nagy mértékben korlátozta. A törvényszék Ítéletét nem ismerem, de bizonyos, hogy az felmentő lehetett. (Folytatása és vége következik.)
