Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-05-05 / 1. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON: Előfizetési ára: Egész évre ! . 8 korona. Fél évre". . . . § korona. Negyedévre ... 2 korona. Egyes szánt ára 20 fillér. Hirdetések előre fizetendők. Beköszöntő. Alffyc. Főszerkesztő: bottliK G-IÉJZ .A.. Felelős szerkesztő: sztrcs SZERKESZTŐSEK ES KIADÓHIVATAL hova a lapot érdeklő közlemények és előfizetési dijak küldendők: Nagysomkut, Kővár-utca 351. szám. .■-==: Kéziratokat nem adunk vissza. | Közönségünk régóta vágyódik egy oly független lap után, mely egészen az ő rendelkezésére álljon; melyben nézetei, eszméi kifejezésre jussanak és amely erkölcsi, anyagi, társadalmi, ipar- és kereskedelmi, gazdasági érdekeit minden körülmények között, minden helyen, minden időben s mindenkivel szemben önzetlenül szolgálja, megvédje. MidŐ^n lapunk első számával Nagysomkut és Erdőd, valamint vidékének közönségénél bekopogtatunk, mondanunk sem kell, hogy a fentebb kifejezett magasztos cél szolgálatába léptünk. Nem anyagi haszonlesés, szereplés és az egyéni érvényesülés vagya' vezetett bennünket erré^ de úgy a nagysomkuti, mint az erdődi járás , igazi érdeke. Lapunk két járás cimét viselvén — magától értetődik, hogy mind a két járás érdekeit különít ülőn, önállóan fogja szolgálni... Hisszük, hogy aki lapunkat elolvasta, tisztában van azzal, mit akarunk. Nem Ígérünk erőnkön felüli dolgokat, de amit Ígérünk, iparkodni I fogunk betartani s azt a magasztos célt, melyet magánk elé tűztünk, minél nemesebben szolgálni. Érezzük, hogy a feladat, melyet magunkra vállaltunk, súlyos, terhes; de ennek a nehéz feladatnak súlyát nem fogjuk érezni, ha a nagy- közönség úgy szellemileg, mint anyagilag támogatni fog. Mert hiszen e lap nem a miénk, hanem a nagyközönségé! Lapunk a közönség érdekeit szolgálja; mi csak szerény, de annál lelkesebb munkásai vagyunk. Vezércikkeinkben mindig úgy Erdőd, mint Nagysomkut fontos és mindkét járás közönségét is érdeklő dolgokat fogjuk tárgyalni s igyekezni fogunk e két járást legalább gazdaságilag öss.y|iozni. ÜgyelnjfQ^^.^^agyj^ból az uta temények, nÉraf^tárcák közönségünket nemesen szórakoztassák. A „Különfélék“-ben a hirek közül csak a nagyobb és mindenkit érdeklő eseményeket hozzuk. A csarnokban rövidebb szép- irodalmi cikkeknek, költeményeknek engedünk teret. Közgazdasági rovatunkban gazdáinknak nemcsak időszaki mező- gazdasági, hanem a gyümölcs és szőlőművelés, továbbá a konyhakertészet terén előforduló teendőit is fogjuk tárgyalni. ^ Vidékünket elsősorban érdélé állattenyésztést illetőleg pedig állandóan Útmutatással fogunk szolgálni. A nagysomkuti és erdődi gabonapiacok heti árait úgy az eladó-, mint a vevőközönség érdekéből kifolyólag pontosan közöljük. Szerkesztői üzeneteinkben teljesen a közönség rendelkezésére állunk. Bárki, ha bizalommal fordul hozzánk, amennyiben tehetségünkben fog állani, ügyes-bajos dolgait készséggel elintézzük s kérdéseire a legszívesebben válaszolunk. Hirdetéseink alkalmas módot fognak nyújtani arra, hogy ke- j^-j^lőink, iparosaink, gazdáink-f § Ypy£M2QJ3Ä^ ügyeimé. : Hogy lapunkban a rövidebb hirdetéseknek, levelezéseknek is helyet adjunk, apróhirdetési rovatot nyitottunk. Az elmondottakból, hisszük, mindenki megértette lapunk tulajdon- képeni célját s mivel szivvel-lélek- kel fogunk dolgozni, kérjük szives támogatásukat, mert csakis úgy lehetséges, hogy a lap megfeleljen ama várakozásnak, melylyel a nagy- közönség elébe néz .... Május. Virág fakasztó május legszebb napja — Eszembe juttat, lelkem lelke Te. Eszembe juttat — éltem boldogsága, Eszembe juttat — éltem élete . . . Napfényes tavasz, mosolygós illatár. Szivemnek édes hangulatjai, Mert képzeletben itt vagy én elöltem, S veled éltemnek legszebb napjai. M’érl kellett örök búcsút vennem tőled, Mikor már látom, hogy viszont szeretsz, Mikor már tudtam — soh’sem leszek boldog, S hogy a legboldogabbá — Te lehelsz! . . . Lyla. Öröklés. — Irta: Dr. Kovács Mór.*) — E cini alalt nem egy érzékeny históriát lehetne megszerkeszteni. Például: Egy szegény diurnisla megszeretett egy szintén szegény, kedves léuyü, szép varróleányt. A leányka szintén megszerette őt. Szerették egymást hévvel, igazán. Szerelmük oly nagy volt, mint — szegénységük. Sőt ez utóbbi még *) Felolvasta a Nagysomkuton múlt évben tartott jótéko nycéíu Szilveszter-estélyen. nagyobb, még parancsolóbb volt. Még pedig azzal a rideg parancscsal állott elő, hogy mondjanak le egymásról, hacsak uyomorbeli életüket még nagyobb nyomorúsággal nem akarják tetézni. De lemondani egymásról nem tudtak __ És i gy múltak az évek. ... A fiú csak rótta, rótta a lélekölő betűket, lehajtott fejjel, bús megadással, csüggedt reménynyel. A leányka csak varrta, varogatla a mások kelengyéit, hogy magát és özvegy édesanyját eltarthassa, miközben buzavirágszinü szeriébe nem egyszer lo- pódzott a bánat harmatcseppje. Egyszerre csak — persze, hogy egyszerre — meghal a diurnistának valami távoli dúsgazdag agglegény rokona. Minden vagyonát a diurnisla örökli és ez lehetővé teszi most már boldogságát, ha más egyéb akadály közbe nem jő. Egy hozzáértő novellista azonban éppen most fogna hozzá a bonyodalmakhoz. A végrendeletet oldalági rokonok támadják meg... mindenféle fondorlat... perlés... stb. stb. De miután én az egész' esetet csak például akartam felhozni, megengedem, hogy csak legyen zavartalanul most már egymásé "ez az ifjú pár; — már csak azért is, mert ez a diurnista kivétel a sok közül; amennyiben a diurnisták először: nem szerelmesek, másodszor: nem örökölnek, harmadszor pedig: mivel ők leginkább, sőt főlegncsak — és ugyancsak — éhesek és az ő szivükhöz az út — a gyomron út vezet. Legyenek hát boldogok!... V Most pedig, boldogságuk előmozdítása után, nyugodt lelkiismerettel térek át a tulajdonképpeni témámra: a betegségek öröklésére. ügy van, — sajnos — hogy nemcsak kincseket, hanem ezeknek a szomorú ellentétét: betegségeket is örököl gyakran az ember. Még pedig egyénenként többféle betegségeket. Hogy miért van ez igy ? — miért van sok ember már születése perczétől kezdve átkotkeltő szenvedésekre predesztinálva? — miért, hogy a természet legremekebb müve: az ember, nem tökéletes legalább annyira, hogy: ha már elmúlik, ha rozoga testét a szenvedések földi pokla már semmivé tette, — ha végre a jóságos anyaföld már magába poritja atomjait: — miért nem semmisül meg vele együtt a szenvedés, a testi, a lelki kin?... ez a kérdés méltó panasza az embernek a természet urához, aki őt — igy szeretjük hinni — az élő lények legkiválóbbjá- nak alkotta. De Isten, »kit a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt« — mint ahogy ezt Berzsenyi oly gyönyörűen mondja — csak némi csekély bepillantást enged az ő szent- séges titkaiba. Mi csak csodálhatjuk őt, imádattal borulhatunk le az ő nagyszerű^ fenséges műveletei előtt, de véges eszünkkel e műveletek rugóit felpattantam nem tudjuk és nem fogjuk tudni soha!... Mint mondottam, több oly betegség van,
