Állami gimnázium, Nagykikinda, 1914
I. Domokos Jenő életrajza
zésének munkája háborítatlanul folyt 1880-ig, tikkor kezdtek mutatkozni az első nehézségek és akadályok, amelyek Uomokos oly nagy lendülettel megindult munkájának sikerét hátráltatták, közéleti szerepét megbénították. Később a közélettől teljesen visszavonult és csak családjának és hivatalának élt, amellett azonban állandóan nvilt, vendégszerető házat vitt és amint ő is az itteni társadalom legtöbb tagjának házában megfordult, úgy viszont őt is, különösen nevenapján, tömegesen keresték fel. Kedves, természetes, minden mesterkéltségtől ment, egyenes modora vonzóvá tette egyéniségét, kedveltté társaságát. Lelki nyugalmát élete végéig meg tudta őrizni. Sztoikus filozófus nyugodtságával fogadta az élet keserűségeit; mert a sors őt sem kimélte. Ha a dolgokat jobb oldalukról nem tudta látni, akkor csakhamar m3gvígasztalódott avval, hogy amin nem tud változtatni, azon hiába kesereg. Ezen életfelfogásának volt a következménye, hogy amikor az igazgatói tisztség elvonta őt szakmájának magasabb művelésétől és a családalapítás a közéleti szereptől, akkor barátai körében a könnyebb életben keresett és talált is kárpótlást és vigasztalást. Ezen életfelfogásán azután többé nem változtatott. így élt Nagykikindán, így Debreczenben és így a nyugalomban is. Bár nagyon takarékos volt. jótékonyságát hirdeti a Domokos Jenő-féle jutalomdíj, amelyet tanárságának 25 éves jubileumán 1887-ben 400 K-val alapított és amely eddig más adományokkal és kamatfölösleggel 797 K-ra gyarapodott. Tanári hivatását nagyon szerette, de családját még jobban. Gyermekeinek boldogsága volt életének főcélja. Legnagyobb öröme akkor volt, amikor gyermekei szerencséjének örvendhetett. Neje halála után állandóán valamelyik gyermekénél tartózkodott és a lakás ezen hosszabb-rövidebb ideig tartó változtatása hozott nyugalmába, amely nem tartott sokáig, változást. X háború életének nyugalmát feldúlta; mert mint jó és minden áldozatra kész hazafi minden zokszó nélkül búcsúzott el ugyan hadbavonult három fiától, de mint gyermekeit önfeláldozással szerető atya litkon folyton aggódott miattuk. Ezen aggodalom oltotta ki szerető atyai szivét. Mult év augusztusában az Enying melletti Nagykustyán pusztára ment, hogy a hadbavonult Dezső fiának háztartását