Állami gimnázium, Nagykikinda, 1909

I. Adatok az intézet történetéhez

értelemben vett komoly természetű erkölcsi bajokra és a netalán felmerülő nemi ballépések- és tévedésekre nézve, melyek az ifjúságnak úgy erkölcsi épségéi, mint testi fejlődését veszélyeztetik. Ezen komoly és kényes természetű erkölcsi bajoknak megelőzésére és orvoslására együtt kell működni az igazgatónak, mint az iskolai fegyelem első őrének és az egész tanári testületnek, fontos feladatot van hivatva ez irányban teljesíteni a hittanár — valláskülönbség nélkül, aki mint az elméleti és gyakorlati erkölcstan tanítója kötelességszerűen foglalkozik tanítványainak hitéletével és valláserkölcsi fejlődésével, és ebbeli minőségében közelebb férkőzhetik a tanuló lelkületéhez. Mindezeknek a tényezőknek kölelességök a szülők vagy gyámok figyelmét is felhívni a fenyegető vagy mutatkozó erkölcsi bajokra, hogy a család és az iskola együttműködése az erkölcsi nevelés terén lehetőleg biztosíttassák. De ezenkívül szükségünk van még a külső tényezők hathatós támogatására is. Felkértem ennélfogva a belügyi miniszter urat, hogy az iskola közeli szomszédságában netalán meglevő gyanús kávéházak vagy nyilvános házak onnan kitelepíttessenek és hogy lebujkávéházak, korcsmák s más nem tanulónak való alkalmi helyek tulajdonosai az illetékes rendőrhatóságtól figyelmeztessenek, miszerint tanulónak látszó fiatalságot helyiségeikben meg ne tűrjenek, hanem azt kiutasítsák. Valamint felkértem a belügyi miniszter urat arra is, hogy az ezen rendelkezés ellen vétők a törvény egész szigorával megbüntettessenek. Kezdeményező lépéseket teszek abban az irányban is, hogy a szemérmet sértő képeknek és nyomtatványoknak, akár eladás útján, akár más úton az ifjúság kezeibe juttatása lehetőleg meggátoltassák és szigorúan megtoroltassék." A magas kormány ezen utasítása a szülői háznak hathatós közreműködését föltételezi. A tanári testület tapasztalata alapján nem állíthatom ugyan, hogy a szülők a gyermekeik erkölcsi viseletére való figyelmeztetést viszautasították volna, de igenis azt a tapasztalatunkat fel kell említenem, hogy majdnem kivétel nélkül minden olyan esetben, amikor a tanuló erkölcsi magaviselete alapos kifogás alá esett, a szülő gyermekét körömszakadtáig védelmezte a figyelmeztető tanárral szemben. Ez ugyan szülői gyengeség, de az intézetnek nevelő hatását nagy mértékben gyöngíti épen ott, ahol arra a legnagyobb szükség volna, mert jó magaviseletű gyermekek szülőivet a gyakori érintkezés egyrészt felesleges, másrészt kellemes. Ha a szülők ezen takargató magatartásából következtetést lehetne vonni, akkor hibás, kötelességet mulasztó tanítványunk alig volna,