Állami gimnázium, Nagykikinda, 1898

J\z iskolai és a családi nevelés viszonya. A madár, lia kikel tojásából, a repülés elsajátítása után szárnyra kelve odahagyja fészkét. A medve barlangban születik, és ha a járást eltanulta, búcsút véve otthonától, nyakába veszi a nagy világot s barangolni indul az erdők vadonába. Vagy emlitsük-e még a természet nagy világának többi teremtményeit is? Nem arra a tapasztalatra fogunk-e jutni, hogy minden élő lén}' születése után kevéssel istenhozzádot mond szülőinek, szülőhelyének, mert nincsen semmi kapocs, a mely szorosabban fűzné az újszülöttet szüleihez vagy ami azt szülőhelyéhez. Ellenkező jelenséggel találkozunk az embernél! Hiszen ő a családban születik, a testi ós lelki élet veteményes kertjében, az erkölcsiség fészkében, amelyhez életének végéig a rokonszenv, a hála, az érte dobogó szív csatolja. Meg különben is másképen alkotá a Mindenható az embereket, mint a nagy mindenség más lényeit. Az ember nemcsak állati, mondjuk testi, hanem szellemi lény is. Földi lótezhetéséhez nem elégséges csakis az anyagiakról, a megélhetésről való gondoskodás, hanem szükséges a léleknek, a szellemnek a művelése, kiképzése is. Az állat ösztöne szerint él, élelme után futkos, a megélhetésre irányul minden gondja. Mi lenne az emberiséggel, ha csakis arra volna utalva, hogy vadállatként ösztöne után indulva, táplálékát megszerezve élje életét s ha nem törődnék az élet másik tényezőjével, a szellemivel. Mi lenne velünk, ha csakis testileg volnánk felvértezve és csupán a természet elemeivel való megküzdésre számítanánk, lelkileg szegények és műveletlenek volnánk. Mert ki