Állami gimnázium, Nagykikinda, 1898

_ 4 — nem látja be, hogy a föld éjszaki sarkán tengődő ember, az eszkimó, kinek gondját csakis a mindennapi eledel, a fóka elfogása képezi, nem a nyomorult féreghez hasonlítható-e? Az ő világában nem csillan fel a műveltség, a szellemi élet szövétneke, nem világít be sötét, zordon éjjelébe a felvilágosodás szikrája, mécsvilága. Elete tengődés egyik napról a másikra! Nem sokkal boldogabb-e az emberiségnek az a része, a melynél ápolásra talál az az isteni ajándék, az isteni szikra, a mely a földi rögtől megszabadítja ós ég felé, a Mindenek Alkotójához emeli az embert. Elvész az a nép, mely lelki életet nem él, mely szellemileg porban hever s a felsőbb világba be nem tekinthet. Valamint a fa, ha az éltető erőt, az anyaföld nedvét, nem tudja már az elpusztulásnak indult szervek segél}

Tével a kellő helyekre juttatni, elszárad, kivész s az enyészet ölébe hull: úgy éltető erejétől, életének egyik feltételétől leend megfosztva ós csakhamar száraz fa gyanánt pusztul el s a feledés homályába merül az emberiségnek is az a része, mely szellemének, lelkének művelésével nem törődik, Mi volt a régi népek felvirágzásának alapja, fő fundamentuma ? Nem a műveltség-e ? Nein az észnek, szívnek nemesítése ? A régi görögök is a test ós lélek harmonikus nevelésén fáradoztak, hogy egy boldog jövőnek vessék meg az alapját. Minden nagyobb nemzet fennállását, előhaladását csakis a szellem, a lélek kiművelésének köszönheti. A léleknek kiképzését, a műveltséget pedig csakis a neveléssel, oktatással lehet elérni. A nevelés lesz az a szükséges eszköz, melynek segélyével az ember lelki műveltséghez juthat ós különbözni fog a világ többi élő lényeitől és feléjük emelkedik ezeknek ós mint a nagy mindenség koronája fog a Teremtő alkotásai fölött állani. A nevelés pedig, mondhatjuk, hogy már az egyén születésével, a bölcsőnél kezdődik. Hiszen az anyai mosoly is már, melyből a szeretet sugárzik kisdede felé ós a mely viszhangra talál a csecsemő ragyogó