Állami gimnázium, Nagykikinda, 1897
16 évi XI. t.-cz. az ország összes nemeseinek egy és ugyanazon szabadságáról szól, ezen jogegyenlőségnek ki kell terjednie a törvény előtti egyenlőségre is, a polgári és büntető jogszolgáltatás terén egyaránt, úgy hogy az egyik nemesnek a tulnyomósága, a másiknak személy- és vagyonbiztonságát ne veszélyeztesse. Mert nem egyébben, mint a főnemességnek a köznemességgel szemben nyilvánuló túlsúlyában, méltóságában és vérdijában, mely a főnemesnél 400, a köznemesnél pedig csak 200 fit volt, különböztek a nemesi rend tagjai egymástól, hozzátéve még a törvényhozásban való részvétel alaki oldalát, minélfogva a főnemes személyesen vagy követe által gyakorolta törvényhozói jogát, mely utóbbi a mágnások özvegyeire is kiterjedt, de követeiknek csak az alsó táblánál volt helyük.1) A közjogi nemzet harmadik rendjét a köz nemese к alkották. A harmadik rendet illetőleg mindenek előtt az a körülmény érdemel említést, hogy bár kétségtelenül ez a rend is Szt. István törvényeinek köszöni jogait és szabadságait, mégis negyedfélszázados küzdelmébe került, inig azoknak elismertetését és azoknak törvénybe igtatását kivivta oly formában, hogy szabadságra nézve a, főnemességgel egyenlőnek tekintették. Tételenként ugyan fel nem sorolhatók azon jogok, melyekkel a nemesség Szt. István idejében birt, de annyi tény, hogy Imre herczeghez intézett és ismételten idézett intelmének 4. fejezetéből már kitetszik a köznemességnek mint szabad osztálynak becse, más honpolgárok felett való állása, mert a szt. király arra inti fiát: hogy a nobileseket szolgaságra ne vesse, szolgáknak ne nevezze, mert úgymond „vitézségük által királyi méltóságod megtompulván, másnak adandják országodat."2) A két legsarkalatosabb jogra, a törvényhozásra és adózásra nézve, pontosan kimutatható, hogy ezeknek a köznemesség sokáig nem volt birtokában. így Szt. László törvénykönyvének különböző fejezetei igazolják, hogy a törvényhozó gyűléseken az ő idejében csak az egyházi és világi főemberek vettek részt.3) A köznemességnek az országos közgyűlésen való jelenlétének biztos nyomai csak 1276-ban tűnnek elő, a mety x) II. Ferdinand 1025. évi 07. t.-cz. Szlemcnicsnél i. m. VIII. к d‘J0. ,J) I. m. 75. a) Szlemenicí Pál : i. m. VI. 124.
