Állami gimnázium, Nagykikinda, 1892
— 11 Iit a talaj nincsen előkészítve a jövő iskolájának. Noha oly emberanyaggal áll szemben a nevelő, melynek még sok jellemző és eredeti vonása van amaz ős természetből, mely erős, elszánt és józan, melyből a jellemképzés a nemzeti nevelés segélyével valódi jellemeket, igaz polgárokat egészséges erővel, duzzadó akarattal, szívós kitartással és legyőzhetlen lelkesedéssel, alkothatunk mégis ráillik Széchenyi megmásított mondása: e fajt nemesítsük, de eredeti jellembeli zománczát megtartva; ámbár ily emberfajjal állunk szemben, mégis a nevelés még igen keveset hatott reá, hogy a józan nemzeti czélnak szolgáljon. E népek oktatására nézve iskolai utasításainkban a magyar nyelv és irodalom tanítása czéljakéut kifejtett kategóriák az ő egyetemességükben nem követhetők és a mit a magyarajka vidéken máris elérlek, itt csak elérendők. Ez a nagy akadály, a nyelv oktatása, a tanuló közegre pedig legtöbbször egy idegen nyelv — a magyar oktatása. Ahol nem dolgozik a tanár egy fogékony anyaggal, hanem a nyelvmester tanít úgyszólván az ábéczére. II. Hányadán vagyunk tehát a magyar nyelv oktatása dolgában ? Mely anyaggal rendelkezünk ma a középiskolában és mely anyagot nevel a népiskola, hogy fogékony lehessen a magyar szó, gondolkodás és érzü'et befogadására? Sok panasz és kifogás hangzott el már úgy a köztéren, mint az iskolaférfiak ajkáról e két művelődési közeg sikere ellenében. Az állam méltányossági politikája sok tehetős eszközt engedett meg egy nemzeti nevelés türelmes terjesztésére vonatkozólag: de mindez kevés. A miniszteri jelentés csupán álta'ános értékű következtetések vonására alkalmas; egy részletesebb, az ál'apotok legbensőbb valójára, okaira és bírálatára ajállatos jelentés a miniszterinek keretén kívül esik. Ezek a főigazgatói, igazgatói, tanulmányi jelentések, melyek pedig, valóban kárára az oktatásnak eddig nyomtatásban napvilágot nem láttak. Ezek mérvadó nevelési, módszeres, oktatási je'entések és igen szükségesek volnának, mind a tanügyre, mind az egyes oktatóra vonatkozólag, mivel ezekből lehetne a hazai nevelés-oktatás teljes képét magunk elé tárni, így azonban az általánosból a részletesre következtetvén a belőle nyert eredmény nem födi teljesen a valót és csakis itt-ott csillan ki egy-egy érdekesebb vonása az állapotoknak. Mindazonáltal a középiskolákról szóló jelentés több és tanulságos kombi- náczióra nyújt alkalmat. 1. Van 183 középiskola, mely 1 '20 városra oszlik, szét. Sok helyütt van középiskola, mely csak tradicziójánál fogra áll fenn, azonban sem helyi viszonyok, sem a hozzátartozó intelligenczia nagysága nem szükségli. Nemzetiségi szempontból ez iskolák területi elosztása a következő : 113 intézet magyar, 70 pedig ide- genajku vidéken fekszik. Már egy pillantás a nyelvbeli elterjedés térképére azt mutatja, hogy e 70 iskola itt kevés. E kisebbség főleg azon vidékeken érezhető a hol az idegenajku elem, vagy már a hazában magában, vagy annak határán hasonajku elemekre
