Állami gimnázium, Nagykikinda, 1885
ló — Midőn ezen legalázatosabb kérelmünkkel a magas kormány elé járulunk, érezzük, hogy kérelmünk indokolására első sorban azt kellene kimutatnunk, hogy a kérdésben levő intézet itt ezen városban és vidékén mily nagyfontosságu tényező úgy cultural is mint politi Kai tekintetben; minthogy azonban tudjuk és megvagyunk győződve, hogy az intézet magasztos hivatása a magas kormány előtt teljesen tisztában áll: mély tisztelettel óvakodunk ennek bizonyító fejtegetésétől, nehogy a köteles szerénység határait átlépjük! Mindazonáltal, tekintettel a helyi és vidéki viszonyokra, legyen szabad a legmélyebb tisztelettel fölhívnunk Nagyméitóságod figyelmét arra, hogy a nagy-kikindai gymnasium geographiai körében oly nagy és népes községek találtatnak, és épen a legnépesebbek oly közel fekszenek hozzá, miszerint már maga ezen körülmény égetően szükségessé teszi, hogy Nagy-Kikindán mint georgraphiai, törvénykezési, közigazgatási, közlekedési és társadalmi centrumban a magyar nemzeti culturának egy nemcsak magasabb hivatásu, de egy széleskörű vidék ifjúságát felölelhető középiskola létezzék és működjék ! Csak ez utón lévén elérhető, hogy Torontálmegye felső vidékének ifjúsága ne özönöljék a megye határain kívül fekvő azon tanintézetekbe, melyek lelkiösmeretesen teljesítendő föladatukat ifjúságuknak már amúgy is túltengő számánál fogva alig lehetnek képesek kellőleg megoldani. A nagy-kikindai gymnasium geographiai körébe eső községek 20 ezeret felülhaladó tanköteles növendéksereget tűntetnek föl, a kik közöl az elemi osztályok elvégezte után egy igen tekintélyes szám a középiskolákba törekszik. E mindkét nemű iljuság fölkarolására szolgál városunkban egyrészről az állami leányiskola, másrészről a volt nagy-kikindai kerület által culturális czélra vinculált alapból Torontálmegye, mint a volt kerület jogutóda és vagyonkezelője által fenntartott hat osztályú gymnasi u m. Az állami leányiskola léte és fejlődése az állam gondoskodása folytán biztosítottnak tekinthető; azonban fájdalom! a gymnasi um ról nem mondhatni ugyanezt! Pedig a két intézet paralell működése szükségképileg és áldásosán egészíti ki egymást. Tudjuk, hogy a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi magas ministerium meg van elégedve a nagy-kikindai gymnasium tanulmányi színvonalával, sőt hogy elismerését fejezte ki a tanári kar buzgó és eredményes munkássága felett; de másrészről arról is van tudomásunk, hogy az intézet felszerelése dolgában a tanügyi legfó hatóságnak még mindig vannak lényeges kívánalmai s a tanári kar dotatiója, illetőleg ötedéves pótlékának és főleg a teljesen rendetlen nyugdíjügynek, nemkülönben az intézet kiegészítésének kérdései komoly és immár halaszthatatlan intézkedést igényelnek.
