Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Nemzetnevelés

7 jesen A nyugati népekhez képest félszázaddal elkéstünk. Ez baj, de viszont előny abban a tekintetben, hogy a csatlakozni kívánók qjég mindig nyitott kaput találhatnak a magyar fajiság épületében. A magyarság asszimiláló ereje ezen kivül még abban is rejlik, hogy habitusa általában nagyon megnyerő, imponáló. Ha a franciát jellemzi a charme, a németet az alaposság, az angolt a hidegvér, a magyart az, hogy úr. Nem egy világot járt idegen vallotta be, hogy a magyar paraszt született arisztokrata Sokan épen fölénye miatt nem szeretik, de még ellenségeinek is imponál. Szabó Dezső ugyan azt mondja, hogy a magyar a világtörténelem legnagyobb balekje, akit eddig mindenki kihasznált. De ennek a megállapításnak van másik oldala is. Sokan balekségnek nevezik, hogy a magyar gavallériával, becsületességgel visszaéltek. A történelem kétféle népet ismer : úrnépet és szolganépet. Az első a síkságok népe A síkság gazdag és csábító Aki ott lakik, azt nem védik a hegyek zugai, nem védik az erdők. Ki van téve minden támadásnak annál is inkább, mert gazdag. Kevés nép tudja itt a sarat állni. Jobb megbújni az erdők vadon iban, a járhatatlan hegyek között, jobb a szegénység oltalmát keresni : a szegénységnek nincsenek irigyei. A szegénység aztán megtanítja az embereket szorgalomra, kitartásra, igénytelenségre, alázatra. A sikság gazdasága megtanítja a maga embereit önérzetre, magabízásra, büszkeségre, tékozlásra, igényekre. A hegyi ember félénk, gyenge, keresi egymás oltalmát, szociális hajlamú. A síksági ember bízik a saját erejében, nyilt és bátor, különben egy napig sem élhetne a síkságon, melynek gazdag rétjei minduntalan újabb hódító és rabló népeket csábítanak kalandokra. Kirobbanó sikerek, el söprő eredmények, ellenállhatatlan roham, aztán érthetetlen csüggedések, letörések, — lehetnek nagyon fájdalmas adottságok, azonban vitán felül nagystílű, színes élet velejárói. Más népek inkább élni tudnak a hazáért, a magyar inkább meghalni. Hibáink szélsőséges, hol lobogó, hol elalvó életstílusunkból fakadnak, De ez erényeink forrása is. A középút sohasem volt és félek, sohasem lesz magyar erény. A magyar életstílus épen elentéteinél fogva drámai és megkapó. Tele van a tragikum csiráival. Nincs még egy nép, mely akár kollektiv, akár individuális tragédiákban inkább bővelkednék, mint a magyar. Viszont minden emberi vonás között a legfenségesebb a tragikum. Ez a tragikus beállítottság okozza, hogy a magyarság asszimiláló hatását nem annyira a tö-. megre, mint inkább a kiváló egyedekre fejti ki, Ma is így van : éppen a legkiválóbb egyéniségek tartanak ki a leghatározottabban mellettünk. A magyarság tragikus, de fenséges életstílusa örökre meghatározza a magyar életet: küzdelmes lesz, de dicsőséges. A sorsközösség gondolata hatalmas összekapcsoló és államfenntartó erő. Sajnos, hogy hatását kifejthesse, ahhoz intelligencia és józanság lenne szükséges, ami hiányzik egyes elemekből. Pedig könnyen és alaposan ráfizethetnek. Sokan nem látják be, hogy boldogulásuk és jövő életük szájára az egyetlen igazi biztositék, ha a magyarság erős és nagy. Csak a magyar erő és magyar túlsúly lehet arra alap, hogy a Duna és Tisza völgyében magas kultúra és gazdasági jóllét fejlődhessék, hogy valóban szabad és emberhez méltó élet alakuljon ki. Ennek a belátása teljesen kihúzná a talajt a nemzetiségi problémával kapcsolatos • izgatások alól. A svájci és finn példák meggyőző erővel bizonyítják ezt