Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Intézetünk az 1942—43. tanévben

18 ünnepből a mi intézetünk is kivette a részét. A november 19—22. napjain tartott triduumot Pakocs Károly kanonok, pü?pöki helynök Őméltósága, az intézet volt hálás tanítványa nyitotta meg, a másik két napon a szentbeszédeket Márton József püspöki tanácsos, plébános és az igazgató „mondották. A triduumot dr. Scheffler János megyéspüspök úr Őnagyméltósága volt kegyes ünnepélyes szentmisével és szentbeszéddel bezárni. A lelkigyakorlatokat ápr. 5—8 napjain tartottuk, A telsöosztályosok szentbeszédeit P. Kollár Ferenc S J.. a lányokét az igazgató, a kisebbekét Kassowitz Ágoston dr. Sárvári János és az igazgató mondották. Hétköznapokon az ifjúság a piarista szokásokkal ellentétben nem járt diákmisére, mivel a templom a gimnáziumtól messze van. Az iskolai év vasárnapjain a szentbeszédeket Sárvári János, egyéb vasárnapokon és ünnepnapokon az igazgató mondotta. A Kegyesrend Generálisa főtisztelendő P. del Buono József, ez év március 23-án töltötte be áldásos életének 70 évét. E napon az egész ifjúság szentmisén vett részt és áhítatos lélekkel imádkozott a kegyes iskolák közös atyjáért. Az intézetet és egész ifjúságot május 30 án ajánlottuk föl a Boldogságos Szűz legtisztább Szivének. A magyar nemzet ezeréves életének legsorsdöntöbb és legválságosabb napjaiban annak a pártfogása alá menekülünk, akinek jóságos oltalma mindeddig megmentette nemzetünket a pusztulástól. 7. Hazafias nevelés. A totális állam eszméjének terjedésével a hazafias eszme szinte bent él a levegőben és az iljúságot sokkal jobban áthatja, mint valaha. Annál éberebben kell őrködnie az iskolának, hogy a hazafias szellem helves irányban fejlődjék és ne tévedjen olyan álutakra, melyek az ifjúság lelkületére és a magyar jövőre egyaránt károsnak ítélhetők. A faji eszme egyik leg. károsabb mellékterménye a gyűlölet. Téves lenne azt hinni, hogy a gyűlöletre hangolt lélek nem általánosít és az egyik oldalon beléplántált gyűlöletet nem fogja más irányban is kitermelni A gyűlöletből pedig igazán nevelő és termékenyítő ténvező aligha lehet. De a nemzet jövőjét sem lehet erre építeni. Bármennyire nehéznek is látszik szembeszállni az árral, elemi követelmény, hogy az áramlatok legvadabb hullámzása idején is kereszténynek kell maradnunk. Sokan azzal hitegetik magukat, hogy a gyűlöletre csak most, a háború idején van szükség. A harci zaj elültével majd megint lehet etetgetni a béke szelíd galambjait és lehet a szeretet hangjait fuvolázni. Pedig nagyon valószínű, hogy a gyű- . löletre nevelt nemzedék a háború után is olyan légkört fog teremteni, melyben a komoly, alkotó munka, a lelkek kiengesztelődése aligha lesz lehetséges. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy intézetünk tanulói minden különösebb ráhatás nélkül, csupán az uszító kísérletektől elzárva, saját józanságukra hallgatva minden szélsőségtől távolmaradtak és az osztályok jó szellemét egyáltalán nem zavarta meg az a körülmény, hogy más nemzetiségű diákok is voltak köztük. Ez az az út, melyen járni lehet és járni kell. Ez méltó a magyarság szentistváni örökségéhez is. Mindez nem jelentette azt, hogy ifjúságunkból hiányzott a magyar tűz és lélek. A magyar sors-