Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Intézetünk az 1942—43. tanévben

19 • kérdések iránt igazi megértést és lelkesedést árult el és több al­kalommal csak az igazgató fellépésének sikerült ezt a lelkesedést helyes korlátok közé terelni. De még az apróbb kilengésekben sem fordult elő semmi, ami bántó vagy nemtelen lett volna és az is örömmel állapítható meg, hogy az ifjúságnak a komoly, ke­resztény és magyarszellemü színdarabokért és filmekért vívott harcában a város legértékesebb rétegei együtt éreztek vele. Csu­pán azokban keltett visszás érzelmeket, akik csak formailag tar­toznak a magyarsághoz és kereszténységhez. A tanítás folyamán tel is használták tanáraink az alkalmat. Többször írtak a tanulók hazafias tárgyú dolgozatot. Az osztályok­ban a katedrára odaállítottuk a magyar lobogót. Minden osztályt magyar címerrel és magyar tárgyú képekkel díszítettünk. A ma­gyar és történelem órákat a tanulók magyar dalok éneklésével kezdték. Megszereztük az osztályok számára a Nemzeti öntudat Kiskátéját, A magyarság hivatástudatának erősítésére is nagy gondot fordítottunk. A magyar történeti események megünneplései is eleven ön­tudatot ébresztettek. Szeptemberben a legnagyobb magyar gyer­meke, vitéz Horthy István kormányzóhelyettes úr hősi halála acé­lozta bátor elszántságra a lelkeket. Október 6-án dr. Horv^íh Ambrus tanár emlékezett meg az aradi vértanúkról. November 2-án a hősi halottak sírjait koszorúzta meg az ifjúság, Szt. Imre herceg ünnepén (nov 5.) a szentbeszédben a vallásos és hazáját szerető tiszta lelkű ifjúságról volt szó. November 19 én a Magyar Kegyestanítórend háromszázéves letelepedésének triduuma kezdő­dött, mellyel kapcsolatban Sárvári János hittanár megmutatta, hogy mit tett a Kegyestanítórend Magyarországon, milyen jelle­meket alakított, és felsorolta azokat a nagy magyar férfiakat, akiket a piaristák neveltek. A Mária-ünnepeken (dec. S, febr, 2„ márc. 25) elhangzott beszédek a Regnum Marianum-eszme gon­dolatát ébresztgették. Kellő időben minden osztályban megemlékeztünk a finn-ugor testvériségről, a ma nagyon is időszerű takarékosságról, a lima­novai dicsőséges fegyvertényről, az anyai szeretet értékéről. Március 15-én valamivel több történt a megszokottnál. Ekkor leplezte le a gimnázium cserkészcsapata az állami iskola falára visszahelyezett Petőfi-emléktáblát lelkes ünnepség keretében. A. VIII. o. tanulói május hónapban ballagtak. Elbúcsúztak tő­lünk. Átadták a nemzeti zászlót az utánuk következőknek, akik nemcsak külső formáiban őrzik azt meg, hanem minden vonatko­zásaiban is. Ezek már nem az előző évtizedek gyermekei. Az ér­zelgös és magyartalan műdalok és slágerek helyett a szép ma­gyar nóta ébred ajkaikon. Fejükön Ízléses piarista diáksapkával, magyaros ruhában, kemény léptekkel menetelnek a nagykárolyi piarista diákok a szebb és boldogabb magyar feltámadás felé. Kölcsey Ferenc Önképzőkör. Vezető tanára Dr. Czéh Károly. Az 1942 október 6 án megtartott alakuló gyűlésen az Önképzőkör két szakosztályra oszlott: irodalmira és természettudományira. Az irodalmi szakosztályt dr. Czéh Károly és Szabó Gyula tanár, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom