Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

és társai előtt nem restelli, lemond az édességekről és hasonlókról. Aki ezt megtudja tenni, az szerencsés lesz az életben, legelső sorban azért, mert a mi másnak nagyon nehezére esik, és azért elégedetlenkedik is, sokszor, a legtöbbször eredménytetenül, addig az igénytelen kis kaptáros nem is érzi a legszükségesebbekben való hiányt, sőt a lemondást, az ebben való gyakorlást okosnak, szükségesnek tartja magasabb társadalmi és szociális szempontból. Ez ezzel az erkölcsi tőkével értékes, produktiv tagja lesz a társadalomnak. Ez a módszer a „vagyongyűjtés zsenialitása", és ami annak ellentéte, sohasem fog adósságot sem csinálni. Még a legkevesebb jövedelméből is fog valamit megtakarítani azzal a tudattal, hogy ez a kevés úgysem segítene már sokat rajta, viszont a kevés félretett függetlenné teszi. Kis kezdete ez a tőkeképzésnek, de sikerét látva, a kis kaptáros belenevelődik, mint nagy folytatni fogja, és miután kis tőkével is lehetősége van, megtanulja azt a kaptáros szervezetben forgatni is, és természetszerűleg rálép a vállalkozói, kereskedelmi pályára. Ezt már most kezdve, kapcsolatban az iskolaszövetkezettel, a legjobb propaganda is az eszme mellett, mert eredményeket tud felmutatni. III. Az ötletversenyeknél tapasztaltuk, hogy a legtöbb tanuló nem elégszik meg a hulladékok gyűjtésével, mert az nem kimeríthetetlen forrás, hanem szükségesnek tartotta pénzszerzés szempontjából a termelő munkát is, amely állandó pénzszerzési forrása lehet. Változatosságával sokkal kivánalosabb is, mert sok örömet rejt magában, és természeti szükségletté és szórakozássá is válhat. A gyermek elsősorban tevékenységre született. Ha egészséges, mindig tesz-vesz fáradhatatlanul, és megpróbál mindent. Ez tulajdonkép tanulás neki. Igy szerzi tapasztalatait és ismereteit érzékei utján a külvilágról, ami rendkívül érdekli. Ez a tenni-cselekedni vágyás a legtöbbnél megmarad a későbbi fejlődő korban is, ha bizonyos természetellenes körülmények ettől el nem terelik, például kész játékszerek és elzárás a természettől, azaz nem adnak teret tevékenykedésének. Ezen természetszerű szükségletét úgy elégíti aztán ki, hogy öszzetöri játékait és annak részeivel próbál szórakozni, menekülni az untató, szellemét, találékonyságát semmikép sem fejlesztő egyhangúságból. Mihelyt ezen tevés-vevéshez alkalmat kap, különösen a szabadban, és egy-két eszközt, szerszámot is hozzá, teljes a boldogsága és kifogyhatatlan most már a kombinálással járó egyéni játszásban. Most már gyűjt mindenféle anyagot és több-kevesebb szerszámot, amelyeket féltékenyen őriz és mindig szaporít, Ezért földi örömeinek első büszkesége egy zseb a ruháján raktárnak és egy kis kés. Ezzel megindul az ezermesterkedés sok örömet nyújtó útján, amely a hivatás kiválasztásának tán az eddigieknél is alkalmasabb módja. Tán sehol sem nyilvánul úgy meg a gyermek egyénisége, mint itt, ha szabadon hagyják fejlődni, érvényesülni. Legtöbb alkalma a gyermeknek erre falun van, és azért tudnak ezek a gyermekek a legtöbb ügyességet, legügyesebbek és legönnálóbbak is. Ha nincs játékszere, csinál, vagy szerez magának és rendesen többen is ezt teszik egyidőben, és megkezdődik a verseny és a társasjáték, amit szebben, mint ezek teszik, senki sem tud rendezni, szervezni. Az első kis társadalmuk ez,