Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

ismertetné először a természetet, megmutatná neki ezt az életet is, természetesen a fáradságait is, és tudtára adná, hogy ez esetleg több-kevesebb kézi munkával is jár, továbbá, mennyi ipari és kereskedelmi lehetőséggel is, és mit lehet ezen a pályán elérni, melyek a vele kapcsolatos pályák stb , különösen, ha a mutatkozó hajlam alapján még ennek megfelelő iskolába is járatná, valószínű, hogy sok ilyen hivatás is váltódnék ki. Tudjuk, hogy nem minden gazdasági akadémiai hallgató gazdálkodó szülők gyermeke, sőt tán a legkevesebb és ezek nem mind falun nőttek fel. Ez a legtermészetesebb és emberhez legméltóbb fejlődés : az így kialakult hivatás. Az ember így megindulhat a tökéletesség utján, löbbé-kevésbbé meg is fogja közelíteni és így az Isten képe, az imago Dei, melyet lelkében hord, melynek hasonlóságára teremtetett, nem fog nála eltorzulni. Miért nem ? Mert nem lesz kontár, biztonsággal, céltudatosan jár a hivatás útján. A gyakorlati pályákra való nevelés ma könnyebb a szülőnek, mint azelőtt volt. Ma az állam már állított fel ezen gyakorlati hivatásoknak való iskolákat, úgyhogy a szülő gyermekét már az elemi, vagy négy gimnáziumi osztály után olyan iskolába küldheti, amelyik gyermeke eddig megismert hivatásának megfelel, ahol ebben csak mindig jobban és jobban meg fog erősödni. Sőt az e téren való magasabb képzettséggel itt szellemi szakmunkás is lehet még hamarább, mint az átlagos képzettséget, műveltséget adó gimnáziumi tanulmányai után, mert itt hamarább fog ez a tehetsége is fejlődni, mint ott, mondhatjuk, itt hamarább fog e tekintetben is színt vallani. Ha e szempontból végig tekintünk a gimnáziumi ifjúság egyes feleleteinek érdemjegyein és hozzá vesszük a még kiről-kiről külön szerzett benyomásainkat, megfigyeléseinket is, és feltennők ezek után a tanári karnak a kérdést, hogy kit jósol, —tehát nem lenne csalhatatlan ítélet — ezek közül szellemi munkásnak, nagyon meghökkenének az egyes tanárok és azt hiszem, nagyon keveset tartanának erre hívatottnak. Nem igy a praktikus életpályákra nevelő iskolákban, mert ezek tanulói már e tekintetben határozottabb irányban haladnak, már biztosabb ismereteik vannak, már öntudatosabbak. De vájjon elég-e most már, ha valaki helyesen választotta meg hivatásszerű pályáját? Itt tán most már minden magától megy? Ne higyje ezt senki. Sőt, még ha tehetsége és tudása is van hozzá, még az sem elég a boldoguláshoz. Vannak erkölcsi tulajdonságok is, amelyek minden pályához szükségesek, amelyek nélkül nem fog boldogulni. Ilyenek a szorgalom, kitartás, megbízhatóság, becsületesség stb. Ha ezekben az illető kifogásolható, akkor igazán saját személyi okai vannak, hogy miért nem boldogul Ne gondoljuk, hogy a nagy sikereket, hírnevet elért nagy embereknél ez az említett erkölcsi tulajdonságok nélkül ment Goethe kimondottan zseni volt, de sose lett volna azzá, ami lett, ha nem lett volna olyan munkás, szorgalmas, mint amilyen volt De azt ne higyje senki, hogy csak az boldogulhat igazán, aki zseni Ellenkezőleg, ezek között nagyon sok van, aki pályáján sokkal többre vitte volna a megfelelő emiitelt erkölcsi tulajdonságokkal, mint ezek nélkül. És még többen vannak, akik közepes tehetséggel a helyesen választott pályán szorgalmukkal többié vitték, mint