Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

a zsenik e nélkül. Valaki ezt így fejezte ki németül : „Die Hälfte des Genies besteht aus Fleiss",- azaz, a zseni fele szorgalomból áll, vagyis, némi jobb tehetséggel valaki anyira viheti szorgalommal, kitartással, mint a zseni. De ennek eiső feltétele : a helyesen, hivatásának megfelelően megválasztott pálya. Erre nagyon sok példa van. Sokan a gimnáziumban közepes tanulók, de szorgalmuknál fogva a nekik való pályán csakhamar kitűnnek. Persze, ez a művészetekre egészében nem áll, de szorgalom ide is kell. Készen senki sem pattant ki Minerva fejéből, még a költő sem. Ezen általában szükséges erkölcsi tulajdonságok kialakítására, szinte a gyermeki lélekből való elővarázsolására, megszilárdítására, szokássá való állandósítására a kora ifjúságtól legtöbbet tehetnek a szülők. Ezen való fáradozásuk bőven meghozza gyermekükben gyümölcsét. De ne higyjék, hogy az ő céltudatos, szeretetteljes fáradozásuk elég is. Szükséges ehhez az Isten segítsége is. Jegyezzük meg erre nézve egy észtországi ág. h. evangelikus pásztornak a mondását, amelyet háza falára irt : „Két dologban nem boldogulunk Isten nélkül, a szenvedések elviselésében és a gyermeknevelésben". De ezt ne csak a szülő tudja, hanem kel! tudni a gyermeknek is. Hivatása már tudatos kialakításában minden máshoz vegye, adja hozzá Isten segítségének a kérését is, hogy világosítsa meg elméjét a helyes pálya felismerésére. II. A szülő a testileg és értelmileg is fejlődő gyermekét nézve, amint az tesz-vesz, kérdez, rejtélynek tartja és önkénytelenül is ajkára jön a szó: Ki vagy te? De minden gyermeknek is, mihelyt már értelmesebb, gyakran kellene kérdeznie ezt magától. Ki vagyok én ? Ha egyszer véletlenül is felvetné magával szemben ezt a kérdést, vagy más kérdezné ezt tőle, először tán meghökkenne, de hamarosan érdekesnek is találná a kérdést. A figyelmét így magára irányítva efelett, ha egyelőre csak általában is, bizonyára gondolkodnia kellene Ha tovább részletekben is belemenne, hamarosan be is látná, hogy kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia. Ki vagyok én ? Hallgassuk meg, hogyan is felel erre Petőfi : „Én ! A világ Isten kertje, Gyom és virág vagytok benne Emberek ! Én a kertnek egy kis magja, De az Úr ha pártom fogja, Benne gyom tán nem leszek." Tehát mindenki vágya és első általános kötelessége az legyen, hogy a társadalomban ne legyen gyom, haszontalan ember. Hogy ez ne legyen, hanem hasznos tagja, szükséges, hogy a megfelelő pályát válassza, amelyen hasznos taggá válhatik. Ez csak tapasztalat alapján való megfigyeléssel történhetik, amint Arany János a „Családi kör" cimü költeményében megjegyzi a kis gyerekről, hogy abból pap lesz, mert szeret a könyvekben lapozgatni, olvasgatni. „A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol, Üszköt csóvál néha : tűzkigyókat rajzol.