Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Tájékoztató (Átvétel, megnyitás)

színházról és hazáról beszél. Hát ez nem volt jó magyar ember? És akik az aradi vértanuk közül idegen nyelvűek és nemzetiségűek voltak, és mint ilyenek vértanú halált haltak a m;igyar hazáért, ezek lehettek-e mások, mint jó magyarok? A hazafias érzés nincs születéshez és nyelvhez kötve Itt áll a ném t mondás: »Nicht das Geblüt, sondern das Gemüt«. Nem a vér, hanem az érzés teszi, a szív; amely becsüli és tiszteli azt a nemzetet, melyhez születésénél togva az örök Gondviselés kapcsolta. Magyarrá nem születni, hanem lenni kell. Aki a visszacsatolás után, vagy már régebben a magyar haza közösségébe került, azt kell, hogy a szíve is odahúzza és odakösse. Enélkül nincs hűség. Erre áll a költő szava: »Szí vet cseréljen az, aki hazát cserél « Ez nem jelenti népiségének, származásának megtagadását. Isten akarata, hogy mindenkinek hazája legyen, de csak egy, akinek kettő van, annak egy sincs. 3. A különféle nemzetiségűek békés hosszú együttélése folytán megtörténik, hogy egyik-másik különféle természetes okok következtében beleolvad a másikba. Erre mondjuk, hogy elmagyarosodik, vagy németesedik. Ilyenek mindenhol vannak: Chamisseau francia eredetű híres német író, van Csáky, aki német, Boromisza, aki román. Amint vannak elmagyarosodott németek, vagy románok, éppúgy vannak elnémetesedett, románosodott magyarok is. Ezt a folyamatot asszimilációnak mondjuk. Ez nem történik kényszerűségből, nem mesterséges, nem erőszakos. Akár a természetben. Az akácfa nem magyar ta eredetileg, hanem a magyar föld, homok, napsütés stb. magyarrá, a nép kedvenc nótatermő fájává tette. Asszimilálódott. Az így fejlődött érzés teszi az asszimiláltak hazafiságát időtállóvá. Bűn e az asszimilálás ? Nem. Természetes folyamat. Nem jellemhiba. 4. Ehhez hasonló az asszimulálás. Szimulálja, csak mutatja, tetteti a hazafiságát. Ez már nem természetes . folyamat. Ezek azt tartják: Ubibene, ibi patria. Ahol jó dolgom van, ott a hazám. Konjuktúrás hazafiak, tudnak változtatni érzéseiken, ma magyar, holnap román, holnap után, ha kell német, aszerint, hogy melyik jobb üzlet. Akár a kereskedésnél. Olyanok mint a nádszál, szélkakas. Úgy tesznek, mint a mimikris állatok : felveszik a környezetük színét. Mert ezeknek a hazafisága csak át van festve, tán többször is átmázolva, ép azért nem időtálló. Bűn-e az asszimulálás? Igen, nagy bűn. Hazugság. Jellemhiba-e? Egyike a legnagyobbaknak. Nem megbízhatók. Ha valamelyik népnek,mint ilyennek ellensége volnék, sok ilyen polgárt kivánnék neki. Biztosan belepusztulna. Ott jóban, rosszban való kitartás, hősi áldozatkészség elképzelhetetlen. 5. Kitartani hazafias hűséggel nehéz időkben. Ilyenkor mindenkinek, bármilyen nemzetiségű is, kell éreznie a sorsközösséget és a közös áldozathozatalnak, a legnagyobbnak, akár életünk feláldozásának a szükségességét iü, mert a német költő mondásaként: »Das Leben ist der Güter höchstes nicht«, és ezzel párhuzamban Petőfi : »Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete.«