Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Tájékoztató (Átvétel, megnyitás)

6. A közösség tudata. Nem mindent az államtól, a hazától várni, hanem a köz iránti érzésből adni is neki, ki-ki tehetsége szerint, de mindenki. Ki ezt meg tudja tenni, az már az öntudatos hazaszeretet magasabb fokán áll. Ezt egyformán kell érezni és gyakorolni a közös haza iránt mindenkinek, akármilyen nemzetiségű és nyelvű. Ez az érzés, gondolkozás össze tudja egy közös érzésbe forrasztani a nyelvben, származásban egymástól különbözőket. Ahol ez az érzés és áldozatkészség hiányzik, ott nincs meg az öntudatos hazaszeretet sem. 7. Mindenkinek külön-külön a lelkébe szeretném oltani a felelősség érzését, de azét, amely Istenbe kapcsolódik, amelyet számadásnak is nevezhetünk, amellyel valamikor Neki tartozni fogunk, 8. Tekintélytisztelet, azzal a tudattal, hogy az Istentől van. Tőle kapta hatalmát, Őt helyettesíti akár szülő, tanár . . . miniszter. így magasztosul az fel, tehát azt megsértve minden tekintély torrását bántom meg. Ez a társadalmi rendhez tartozik. 9. Fegyelem, amely belátáson kell, hogy alapuljon, enélkül rendezett társadalmi élet, békés együttélés lehetetlen, A fegyelmezetlenség következményeivel másnak is ártva visszaélések támadnak és ántiszociális is. Itt mindenkinél a leggondosabb önmegfigyelés és utána rendszeres önnevelés szükséges 10. Bízni az igazságban, az isteni Gondviselésben. Ez minden rosszat jóra tud fordítani. Mi lett volna, ha a románok bennünket dédelgettek volna? (Risum teneatis 1). Elpuhultunk volna és elfeledtük volna elesettségünket, megalázottságunkat. De mert az ellenkezője történt, megkeményedtünk, edződtünk a végső kitartásig. Csak az isteni bölcseség a megmondhatója, hogy miért bocsátotta ránk e szörnyű megpróbáltatást, de javunkra fordította azáltal, hogy nem hagyta kialudni lelkünkben azt a tántoríthatatlan bizalmat és meggyőződést sem, hogy az igazság végre is győzni fog. Ez adott erőt a kitartásra, enélkül elcsüggedtünk volna, és ezzel el is vesztettük volna bizalmunkat saját erőnkben, le is mondtunk volna minden reményről, De a bizalom az igazságban, az igazságos jó Istenben, fenntartott bennünket. Az elnyomás alól lélekben töretlenül, megerősödve kerültünk ki. Beszédemet annak a kedves hírnek a közlésével fejeztem be, hogy a budapesti ciszterci gimnázium testvér-intézetté fogadott bennünket, felolvasván igazgatójának, Méltóságos és Főtisztelendő dr. Brisits Frigyesnek azt bejelentő és itt közölt levelét, melynek meleg szavai mindenkit könnyekig meghatottak, íme a levél: „Főtisztelendő Igazgató Úr! Budapest gimnáziumainak igazgatói — Fraknóy József főigazgató úr ajánlott és lelkesen elfogadott gondolatára — az erdélyi részek visszatértének örömétől áthatva elhatározták, hogy a hazatérő gimnáziumokat testvér-intézetükké fogadják, Minket ért az az öröm, hogy Nagykároly kogyesrendi gimnáziuma jutott testvéri osztályrészünkül. Ebből a minket megtisztelő alkalomból örömmel keresem fel, hogy megkérjem: méltóztassék megengedni és elfogadni, hogy ezt a mi nagy szsretettől áthatott testvéri