Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése. i. Néhány szó a magyar irodalmi oktatásról. Irodalmunk a magyar nemzeti szellem megnyilatkozása. Ezeréves fejlődési folyamatában mindig kölcsönös vonatkozást és szerves összefüggést mutatott a klasszikus s az európai népek irodalmával. — Eleinte a latin s görög nyelv hatása érzik rajtunk, majd meg az európai nemzetek eszmeáramlata uralkodik főképen költészetünkben, de később a magyar teremtő szellem lerázza magáról az idegen népek békóit, nyelvünk fejlődésével nagy íróink és költőink támadnak, kik a lángész erejével s az érzés mélységével, az alkotó lélek könnyedségével s a képzelet ragyogásával műremekeikben napvilágra hozzák a magyar nemzet elméjében és szivében rejlő fönséges gondolatokat és örök értékű érzéseket. E halhatatlan műremekekkel újkori íróink és költőink világirodalmi magaslatra emelkednek s velük együtt a magyar föld s annak népe is rohamos gyorsasággal világirodalmi jelentőségre tesz szert. * * * Ujabban gyakran hallható a magyar társadalomban az a lesújtó ítélet, hogy a középiskolai oktatás nem készíti elő a növendéket az életre. Ebben az általánosan elterjedt véleményben rejlik némi igazság, de a higgadt kritika rostáján vajmi kevés marad meg belőle. A gimnáziumi tanítás és nevelés a feltörekvő koreszmék hatása miatt kétségtelenül némi ingadozást és tapogatózást mutat, de azért középiskolai oktatásunkban már a részletekben is észrevehető az állandó tengely, a magyar nemzeti eszme. Középiskoláink nevelésének és tanításának gerince tehát a magyar miveltség kincseinek átszármaztatása s gazdagítása s ez eszközök közrehatásával a tanuló ifjúság értelmének, szivének s egész lelkének olyan teljes kibontása, hogy később mint egyén is boldogulhasson a kenyérkereseti téren s aztán, mint a magyar nemzetnek gondolkodó fejű, altroisztikus érzésű s céltudatosan cselekvő munkás tagja a maga hivatása körén kivül is tehetségével a hazának anyagi és szellemi fejlődésén s erősödésén munkálkodjék. Szóval a magyar közoktatás célja művelt, tanult, munkás, rendszeres életű, jellemes, magyar emberek nevelése. Az a kérdés tehát, hogy középiskoláinkban legszövevényesebben s leggazdagabb eszközökkel, legerősebben és legbiztosabban melyik tárgy szolgálja ezt a célzatot? Kétség nem férhet hozzá, hogy a magyar irodalom, mert ez a gyermeket lépésről-lépésre fölvezeti azokon a fejlődési fokozatokon, melyeken át az emberiség s nemzetünk a műveltség mai magaslatára emelkedett . . . Irodalmunk ugyanis nemcsak népünk lelkületének, hanem az európai eszmeáramlatoknak is hű tükre. Ebből a gazdag és mély forrásból ismeri meg a tanuló, hogy az ősmagyar világnézet helyébe lép a keresztény-