Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1908

Gaal József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése

ségnek nemzetalakitó s fentartó szelleme, ebből sugárzik ki a lovagvilág érzés- és eszmeköre, majd a hitujitás s nemzeti védekezés küzdelmei tárulnak szeme elé, később meg a harcokbankifáradt remzet erőgyűjtését szemléli, azután a klasszikus s európai irodalmak hatását látja, utóbb a romanticismus és felvilágosodás gondolatait szívja magába s végre azt veszi észre, hogy irodalmunk szakadatlan fejlődéssel Petőfivel és Arannyal belép a „nemzeti eszme" korába. A koreszmék átértésén kivül ujabb nemzeti irodalmunk gyönyörködtető módon ismerteti meg a tanulót a gyakorlati erkölcs- és lélektannal, műbölcselettel és társadalomtudománnyal. Ugyancsak innen tanulja meg az ifjú lélek, hogy nemzetünk lángelméinek termékei mind a mély vallásosság, a lángoló hazafiság s a tiszta szerelem érzésében gyökereznek . . . De nemzeti irodalmunk tanítására határozott, kialakult s biztos módszert még nem találunk. Itt mondhatni, legfontosabb a tanár egyénisége: irodalmi ismerete, rátermettsége, didaktikai s pedagógiai gyakorlata, módszerének helyessége. — Irodalomtörténeti iskolai könyveink Toldy Ferenc és Beöthy Zsolt nyomán a rendszerező, mívelődéstörténeti és életrajzi irányt egyesítik. Az új tanterv szellemében működve a tanár akkor jár el leghelyesebben, ha oktatásának alapja az olvasáson nyugvó életrajzi irány s midőn a tanulókkal együtt munkálkodik, s az értékes irodalmi anyagot elvégzi, mívelődéstörténeti alapon a növendékek ismereteit szerves, egységes egésszé fűzi össze. Az olvastatási anyagot megadják a magyar klasszikus írók és költők munkái, a korok ismeretét a jelesebb monográfiák s a korok szellemét visszatükröztetik kisebb alakú, de nagyon becses idiologikus irodalomtörténeteink, a minők Beöthy Zsoltnak „A magyar irodalom kis tükre" s Riedl Frigyesnek „A magyar irodalom főirányai" c. becses és nálunk páratlan művek. Nemzetünknek mai forrongó eszme- s érzésvilágában irodalmi oktatásunk sem jegecesült ki. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium széles látókörű és mély tudományú, nagy tapasztalatú s országos nevű szakférfiakat küldött ki a magyar irodalmi oktatás megfigyelésére s tanulmányozására. Az országos közoktatási tanács, a kerületi igazgatói gyűlések s ezeket megelőző tanári tanácskozások buzgó törekvéssel mind azon fáradoznak, hogy a modern szellemnek, a „nemzeti kor" felfogásának megfelelő, irányadó, határozott magyar középiskolai oktatási rendszert állapítsanak meg hosszú időre. A kitűzött cél elérése nincs messze, mert az anyag legnagyobb része már összegyűlt s az érettségi vizsgálatok módosítása s a meg-megjelenő didaktikai munkák is azt árulják el, hogy középiskolai oktatásunk alapja, tengelye és gerince nemcsak tervezetileg, hanem a gyakorlatban is hova-hamar a magyar irodalomtörténeti tanítás lesz. Az irodalmi oktatás és az élet szerves összekapcsolására fontos eszköznek mutatkozik /. modern nemzeti irodalmunknak részletes ismertetése, 2. a helyi, de irodalomtörténeti vagy abszolút értékű íróknak és költőknek szélesebb körű tanítása a középiskolákban. A hazai és európai irodalom legújabb irányainak föltárása, megismertetése és méltatása az irodalmi tanításra szánt még mindig csekély óraszám miatt, mig a helyzet nem javul, az önképzőkörök munkásságának területére volna utalható, hogy a már némileg fejlettebb szellemű ifjúság olvasás alapján mintegy önkéntelenül s gyönyörködve ölelkezzék össze a mai, úgynevezett „nemzeti eszme" korának gondolat- és érzésvilágával. Itt ismerje meg a jelen kor kiválóbb íróit és költőit, esztétikusait és kritikusait, szóval az irodalom termelő szellemeit és méltató erőit. így aztán a fiatalság fokozatos