Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907
Erkölcsi nevelés a családban
szerezzen pénzt valamely szorosan meghatározott jótékony célra. Vagy pedig valamely szegény családnál végezzen néhány óráig házi szolgálatot*) — egyszóval elég alkalom kínálkozik a kiengesztelésre és kárpótlásra, abban az értelemben, amint azt fentebb kifejtettük. A nevelőnek azután az adott körülmények és lehetőségek szerint választania kell. Erős rakoncátlankodás esetében fektessük a gyermeket az ágyba, vagy Ítéljük számkivetésre valamely magányos szobába — de sohasem anélkül, hogy meg ne értettük volna vele azt a világos vonatkozást, amely hibája és ezen bűnhődés között fennáll. Aki túlságosan sokat engedett meg magának, az önként szabjon ki maga-magára szabadságvesztést azert, hogy az egyensúly mintegy helyreálljon eletében, ő pedig igazán és komolyan észrevegye és mélyen bevésse tudatába, hogy túllépett a határon. Fiatalabb gyermekeknek elegendő egy szék a szobában, amelyet elnevezhetünk „emlékeztető szék"-nek; szónélkül erre ültessük a rakoncátlankodókat, avval kötelezettséggel, hogy egészen nyugodtan és mozdulatlanul maradjanak ott. Ezt az eszközt épen ideges és abnormális gyermekekkel szemben alkalmazzák nagy sikerrel. Mindenesetre sokkal helyesebb ez, mintha a szülők botfal jönnek és a gyermekre dörgő hangon rárivalnak, azaz önmaguk is rakoncátlanul viselkednek. Apróbb tolvajlások esetében ajánlatos mindenekelőtt a hiba inditó okát kikutatni: Vájjon féktelen falánkság, vagy kalandvágy, vagy pedig más szenvedélyek voltak-e okai. A bűnhődés kiszabásánál azután azon szempont lesz irányadó, hogy az illető hajlamokat különösen súlyos lemondással sújtsuk és ezáltal a megtörtént cselekedetet úgyszólván jelképileg visszavonatjuk. Így pl. kiszabhatunk hosszabb ideig tartó lemondást nyalánkságokról, szobában való tartózkodást, összekötve másokért történő munkával, vagy pedig valamely türelmi gyakorlatot, személyes szolgálattételt játék helyett stb. A szülőkkel szemben való tiszteletlen és szemtelen feleleteknek sajnos szintén gyakran egyszerűen csak pofon a büntetése — ami különösen abban az esetben nincs helyén, amikor maguk a büntetést osztogatók egyúttal a sértett felek is. Itt is a hibának megfelelő „kiengesztelés" az volna, hogy a vétkesnek bűne nagysága szerint megtiltanák a beszédet néhány családi közös étkezés tartamára vagy hogy mellékszobában kelljen ennie. Edények ismételt eltűréséért, tintatartó feldöntéséért stb., ha a gondatlanság nyilvánvaló, úgy lehetne leginkább eleget tétetni, hogyha a kézügyességet kiválóan fejlesztő gyakorlatokat, a legapróléko^abb pontossággal kiállítandó Írásbeli feladatot, vagy pedig valamely oly tisztogatási munkát végeztetünk, amely különösen nagy gondosságot kiván. Súlyos esetekben való feledékenységnek megfelelő „egyenértéke" költemények vagy próza kívülről való megtanulása. Ezen példákkal — távol attól, hogy talán kimerítők legyenek—csak azon elvet akarjuk megvilágítani, amely a gyermekek megbüntetésében kell, hogy vezessen bennünket — sitt mi — amint már jeleztük — ezen szót ajánlanók: „engesztelés", mint amely világosabban jelzi a bűnös „kiengesztelődését" a megsértett magasabb erkölcsi világrenddel. Mindenesetre itt is elejét kell venni ama félreértésnek, mintha komoly jogtalanság valóban jóvátehető volna, mintha itt valóban létrejöhetne kiegyenlítés: Ez oly n:zet, amely eshetőleg * Rendezési és tisztogatási munkák a házban, ha azokat a legnagyobb pontossággal és alapossággal végeztetjük, egyáltalában különösen ajánlatos engesztelő eszköz — csak nem szabad „büntetés"-nek és lealázásnak feltüntetni, hanem nemes és nemesítő cselekedetnek, a mely épen azért arra szolgálhat, hogy a biinöst szennyétől megtisztítsa. Beszéljük el eközben Apollo mondáját, aki a Python nevű sárkány megölése után szükségét érezte annak, hogy magát a vértől megtisztítsa és Admetus királynál egy esztendeig nehéz napszámosmunkát végzett. „Tehát ha ezt még egy isten is megtette "