Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

elfelejtettetek — a főokot, amely minden másnál fontosabb, mivel az volna a helyes, hogy mindenkit vezessen, azokat is, akiknek nincsenek már szüleik vagy tanítóik, kiket szeressenek és akikben a vágy sincs meg, hogy mindig az elsők legyenek és tetszést és tiszteletet arassanak. Ugyan miféle ok ez? Gondoljunk arra, hogyan hat az önmagunkra, amikor valamely feladatot rendesen vagy rendetlenül készítünk el. Hogyha ti valamely iskolai dolgozatot sietve, fölületesen és piszkosan leirtok, talán azt gondoljátok magatokban: „A tanító most az egyszer nem fogja észrevenni vagy ha bosszankodik, ez is elmúlik, s később úgyis kipótolhatjuk". Egyet azonban nem láttok itt. Minden maszatos és rendetlen munka önmagatoknak árt, még ha senki sem veszi azt észre a világon. Megfertőztet benneteket a betegség csiráival. Más dolgokban is könnyebben lesztek felületesek és gondatlanok — ott is, ahol aztán keservesen megbánjátok. A zeneóra alatt bizonyosan átjátszottátok már a „Gyakorlatokat". Mondom nektek: Minden rosszul végzett munka a gyakorlás ilyen iskolája, ahol a fölületességet tanulja az ember és hozzászokik ahhoz, hogy azt sem végzi már rendesen, amit pedig minden áron tökéletesen szeretne megtenni. Azért is kérdezzétek meg magatokat még idejekorán, vájjon igazán akartok-e a gyakorlat és ügyesség ezen iskolájába járni? Vegyünk egy példát: Egy leány megszokta, hogy számtani feladványát csak úgy gondatlanul lemázolja és emellett a fődolgot mindig elfelejti. Most megbetegszik az anyja s különféle szolgálatot kell körülötte teljesítenie, segítséget nyújtania neki, ahol minden a gondosságtól és tisztaságtól függ még a legkisebb dolgokban is. S bizonyára iparkodni is fog a leány minden erejéből kötelességének megfelelni. De a legnagyobb figyelem sem tehet néhány pillanat alatt valamely hanyag szokást ártalmatlanná. Valamit elfelejt vagy elsiet — s ilyen kicsiny hiba sokszor hetekig tartó szenvedést vonhat maga után — a legrosszabbról nem is beszélve. Gondoljatok pl. arra is, hogy előfordult már, hogy egy gyógyszerészsegéd helytelenül készítette el a gyógyszert s ezáltal súlyos beteggé tett valakit, vagy épenséggel meg is mérgezte. Az orvosi receptet fölületesen olvasta el, vagy pedig valamely üveget olyan helyre állított, a hová nem való — és a tévedést annak köszönheti, hogy az iskolában elnéző volt a hanyagság első jeleivel szemben. Vagy képzeljetek olyan orvost, aki a recept írásánál valamely csekélységet kihagy! Talán ti magatok is rá fogtok jönni néhány példára. — Mindenesetre látjátok már, mily rettentő sok érdek függ attól, hogy az ember mindjárt a kezdet kezdeténél ne engedje elharapódzni a felületességet és a nembánomságot. Bármennyire kellemetlenül is essék nektek tehát valamely munka, ajánlom, használjátok fel egyszerűen eszköznek, hogy magatokat a gondosságban gyakoroljátok — és sohase felejtsétek, hogy az iskolai munka nem pusztán olyasvalami, ami az iskola és a tanító számára van, hanem olyasvalami, amivel önmagatoknak borzasztó mértékben árthattok vagy használhattok. Alapjában véve a munkánál épenséggel nem is az a fő, hogy az ember mit tanul vagy mit dolgozik, hanem hogy líogyan végzi azt el. Vájjon azt, amit tesz, oly tökéletesen és oly gondosan teszi-e, amint csak lehetséges? Egy tudós pl. aki nagy munkát ír a csillagok pályájáról és ezt a munkát a legnagyobb aprólékosságig menő lelkiismeretesség nélkül végzi, ezáltal kárt szenved jellemében és nagy balsikerről beszélhet, még ha minden újság dicséri is könyvét; — egy szegény asszonynak azonban, akinek csak az a kötelessége, hogy egy házban a lépcsőket tisztogassa és ezt oly gondosan és tökéletesen végzi, hogy egy porszem sem marad ott, gyarapodik a jelleme és lelki erőssége; munkája megáldja öt. A gyermekek a lépcsőt talán néhány óra múlva ismét bepiszkítják — de azt, amit az asszony saját lelkén tisztogatott