Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

( Teríttessük az asztalt a gyermekekkel, öblíttessük le a tálakat, poroltassunk velük stb. s közben neveljük beléjük a tudatot, hogy nem a terités, az öblögetés és a törlés a fontos itt, hanem a mód, a hogyan azt csinálják. Keltsük fel érdeklődésüket, hogy kutassák, melyek a legjobb és legbiztosabb fogások és hogyan lehet azokat legügyesebben alkalmazni, pl. az asztal leszedésénél ; figyeltessük meg velük vendéglőkben, szállodákban nagy ebédek alkalmával a pincérek módszereit : Hogyan kell a tányérokat egymásra rakni, hogy kell a késeket és villákat elhelyezni, hogy lehet ezt a lehető legkisebb lármával végezni — mennyi szellemi munkát lehet mindennél kifejteni. A következőkben lássunk néhány példát*, hogy az egyszerű kézi és házi munkát hogyan tehetjük érdekessé a gyermekek előtt azáltal, hogy megmutatjuk nekik, mily szoros és eleven vonatkozásban van ez a látszólag végtelenül jelentéktelenül cselekvés az ember egész életével. Itt is újra rámutathatunk ezen könyv pedagógiai alapgondolatára : Ne erkölcsprédikációt, hanem életismeretet adjunk ; ne parancsolgassunk csupán: terítsd az asztalt, töröld a port stb., hanem mindekelőtt kérdezzük: Tudod-e te tulajdonkép, mi a háztartási munka? Milyen szerepet tölt az be a való életben? Mi a hatása? Mivé alakithat téged ? í. Mit tanulhatunk a portörlés alkalmával? Igen, kérdezlek benneteket: Vájjon mit lehet a portörlésnél tanulni ? Bizonyosan nagyon csodálkoztok ezen a kérdésen. Mert hogy könyvekből tanulhatunk valamit, vagy utazás alkalmával, vagy okos emberekkel való társalgásban, azt nagyon jól tudjátok — de a portörlésből ugyan mit is tanulhatunk abból ? Mily unalmas az s mennyi port kell közben nyelni s mily hamar piszkos megint minden, ha tegnap tisztogattunk — talán ezt tanuljuk belőle, úgy vélekedtek; de hát más egyebet még mit? Ilyenkor gondolatban látok egy idősebb fivért, amint reggelizés után ott ül az asztalnál, előtte a latin nyelvtan, mig nővére körüljár és port töröl. „Mily okos leszek én mégis", gondolja magában, „s mily buta marad egy ilyen leány az ő szellemtelen portörlésével!" Panis, pulvis, erinis, finis hogy is, igen, pulvis az por, pulveris, pulveri, pulverem. Ő törli a port, én meg ragozni tudom, mint valami ős római. Te, Erzsike, hallod-e, tudod te tulajdonképen, hogy mi az latinul por ?" — „Nem, s ez nekem tökéletesen mindegy is ; el vele s ha mindjárt latin neve is van." — „Igen, ilyenek vagytok ti, továbbképzésre semmi érzék, belefulladnak az aprólékoskodásba — 11a, különben, hála Istennek, olyan embereknek is kell lenni, akik port törölnek, hisz egyébként nem érnénk rá magasabb művelődésre." Erre ismét könyvébe tekint és tovább tanul. Erzsike egy pillanatra megáll és bátyjára néz. „Bárcsak leporolhatnám egyszer az ő balvéleményét a művelődésről" •— gondolja. „Pista :— mondja aztán — titeket férfiakat tulajdonkép szörnyen sajnállak. Ti egyáltalában semmit sem érdeklődtök továbbképzéstek iránt. Ti oly könnyen belevesztek a tudományos lim-lomba és megfeledkeztek miatta a magasabb műveltségről." Csak láttátok volna most Pistát! „Szemtelen lány te" — kiáltja és könyvével feldönti a kávéscsészét, — „u . . . u . . . ugyan mi jut eszedbe? Ha még egyszer mondod ezt, kidoblak, bármily nagy vagy is. Ne meij többé ilyet mondani! Azt mondani, liopy én műveletlen vagyok — őrültség, nevetséges." — Köszönöm Pista, hogy oly hamar bebizonyítod nekem, mennyire igazam van — mert ezt nevezed te magasabb műveltségnek, ezt a felfortyanást és dühösködést gyönge nővel szemben ? De épenséggel nem veszem tőled zokon, * Kettőt közlünk : 528—533, 536—538. 1.