Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

jének, erkölcsi erőinek semmi része benne ; mélyebb megelégedést nem talál abban, mert hiányzik, ami igazán lelkesíthetné. A nevelés feladata ezt megváltoztatni. Nincs terünk, hogy a szerzőnek erre vonatkozó eszméit bővebben fejtegessük, csak röviden utalunk főbb szempontjaira. — Vissza kell állítani a munkának keresztény felfogását, amely a lélek üdvösségével hozza azt kapcsolatba és hirdeti, hogy bármily jelentéktelen munkának pontos és lelkiismeretes elvégzése hozzájárul a lélek boldogságának előidézéséhez. „A kereszténység uj világításban mutatta be a munkát : eszköznek az erkölcsi tökéletesedésre." A munka tárgyától elvonva, a dolgozó ember lelkére irányította a figyelmet. A tökéletesedés kedvéért dolgozni! — Ez az igazi lelkesítő inditó ok, amely minden munkát el tud végeztetni. Kell, hogy a munkapedagógiának ez képezze alapját. Induljon ki az ember kiirthatatlan vágyából a tökéletes felé. Mutassa be a munkát mint erre való eszközt. Nem az a fő, hogy mit dolgozunk. hanem a szellem, a mód, ahogyan azt végezzük. A munkát összefüggésbe kell hozni az egyéniség legbensőbb életével, és megértetni a gyermekkel, hogy a jellemmel legszorosabb viszonyban van. A félig avagy renyhén végzett munka romboló hatású egész jellemünkre, inig a kitartó erélyes és gondos munkálkodás, bármit csináljunk is, végtelenül fejleszti egyéniségünket. Forduljunk tehát elsősorban a gyermek lelkéhez, hivjuk segítségül az ott szunnyadó erőket, ébresszük fel akaraterejét, erkölcsi ambícióját. Tüntessük fel aztán a munkát mint az ember legszentebb belső ügyét, emeljük ki lelki értékét, amennyiben alkalmat nyújt nekünk, hogy az önmegtagadásban és türelemben, az önfegyelmezésben, állhatatosságban és pontosságban, a megbízhatóságban és más szép erényekben magunkat gyakorolhassuk. Vagyis adjunk a gyermeknek új, szebb fogalmat a munkáról: nem mindenáron kerülendő, fölösleges teher az, hanem jó segítség arra, hogy igazi emberek lehessünk, „emberek a legjavából." Ez a lélektani alapozás és elméleti felvilágosítás elengedhetetlen, de nem minden; csak az első lépés. Munkára munkával kell nevelni. Szükséges tehát a cselekedtetés is. S itt a testi foglalkoztatás sokkal többet ér a szellemi munkánál. Mindenféle kézi munkának nagy jelentőségét már rég belátta a neveléstan.és méltányolja is. Szerzőnk is ajánlja annak alkalmazását s felhívja a figyelmet az egyszerű házi munkában rejlő pedagógiai értékre. Használja fel a család a bőven kínálkozó alkalmat és nevelje gyermekét munkára házi foglalkoztatással. Ezt az életrevaló gondolatot bőven fejtegeti a szerző s többek között így szól : „Épen szenvedélyes, képzelgő, elvont értelmi hajlandóságú gyermekeknél semmi sem fontosabb, mint ilyen nevelés munka által, nemcsak kézi foglalkoztatással, hanem mindenekelőtt háztartási munkák végeztetése által is. Amint a görög' mithologia amaz óriása mindig új erőt nyert, mihelyt megérintette anyját, a földet, úgy a belső embernek akarata folyton szilárdabb lesz, az életerők fölött való uralma pedig biztosabb, közelebb kerül magához a valósághoz, mihelyt teljes lélekkel és szeretettel végez valami kézimunkát. Ha gyermekeket szoktatunk ilyen tevékenységre, döntő fontosságú, hogy rávezessük őket annak a világos belátására, mily jelentősége van az ilyen munkának az ember művelődésére nézve, s hogy ebből a szempontból kiindulva önmaguk is érdeklődjenek az illető munka iránt, ahelyett hogy egyszerűen csak a felnőttek könnyítésére rendeljük szolgálattételre.