Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

gából a kemény foganyagból készül, épúgy származik ezen finom, gyengéd lelki érzékenység még a legkisebb becstelenséggel szemben is abból, ami az emberben a legkeményebb és a legszilárdabb; az a lelki zománc, amely egyedül képes megakadályozni a rothadás csiráinak a behatolását — amolyan acélos keménysége ez az embernek önmagával szemben, szigorúság mindavval szemben, ami bensejében elpuhult, kényelemre hajló és gyáva — és az akaratnak ezen keménysége hasonlít ahhoz az anyaghoz, amelyből a gerincoszlop és a szabad, bátor emberi homlok alakult. Legyetek tehát sziklaszilárdak és gondoljatok mindig arra, hogy a legkisebb becstelenség milyen rombolást vihet bennetek véghez, még akkor is, ha senki sem veszi azt észre. Az egész élet egyetlenegy nagy vizsga, komoly próba, ahol senki sem állja meg a helyét, aki becstelen eszközökhöz hozzászokott és ahol tartós segítséget csak az nyújt, ami az ember legbensőbb valója és igazi lényege. És ezen a vizsgán kisül minden turpisság, amit az ember a legelrejtebb zugban elkövetett és elnyeri jutalmát minden kitartó hűség és erkölcsi szigorúság, amelyet a bennünk rejlő elpuhultsággal birkózva, kivívtunk magunknak — jutalmát, amely nem áll külső jelekben, hanem a szív békéjében, embertársaink bizalmában és a saját szilárdságunkból fakadó, életörömmel eltöltő erőérzetben. Munkaszeretetre való nevelés. Az erkölcsi nevelés legfontosabb feladatai közé tartozik az is, hogy a gyermekbe beleplántálja a munkaszeretet, ezt ápolja, fejlessze és erősítse. Itt sem elegendő azonban az erény puszta hirdetése, buzdítás, prédikálás ; sokkal mélyebben kell belenyúlni a gyermek lelkébe, mondhatni psychologiával kell dolgozni. Sohasem beszéltek talán annyit a munkáról, a munka áldásáról, nemesítő hatásáról, mint a mi korunkban, s talán sohasem kevesebb eredménnyel. Valóságos mételyként harapódzikel a társadalom minden rétegében a hűségei, kitartó munkától való irtózás, különösen ha az esetleg nagyobb megerőltetést kiván. Ennek mindenesetre sokféle oka van. Az első közöttük a sekélyes életfelfogás, mely az egész életet s mindazt, amit nyújthat, az élvezet szempontjából nézi, annak nagysága szerint becsüli; pedig hát az életnek még a „boldogság" sem lehet egyedüli célja és értéke, hanem csakis az erkölcsi tökéletesedés. A felnőtt generáció gondolkodásmódja természetesen rányomja bélyegét a fiatal nemzedékre is. „A modernül nevelt gyermek egész szellemi és erkölcsi lényét nem hatja át többé az a tudat, hogy az élet az önmegtagadás és türelem iskolája, hanem azt hiszi, azért vagyunk a világon, hogy mindenki annyit „harácsoljon össze", amennyit csak bir. Azért érzi az ilyen gyermek a munkát olyannak, amit rája kényszerítettek, amittőle nagynehezen kicsikartak. Hiányzik munkájánál a mindent megkönnyítő igazi akarat." Helytelen ésvégzetes nézet aszellemi munkának a testi munkával szemben való egyoldalú túlbecsülése is, de a legnagyobb baj a munkára serkentő, lelkesíti) indító okok hiánya. Lázasan folyik a munka — az nem tagadható — de a legtöbb ember valójában azt sem tudja, miért dolgozik. Anyagi haszon remélése, a család szeretete, becsvágy, dicsőségszomj, a haza és emberiség szeretete stb. sarkalhatnak és sarkalnak is a munkára, másoknál a puszta kötelességteljesítés vágya is elegendő már; sokszor azonban mindezek a motívumok nem kielégítők, hogy mindig örömmel és pontosan végezze az ember a munkát, még akkor is, hogyha az magában véve nem vonzó, hanem száraz és unalmas. Ilyenkorkövetkezikbeaz az állapot, hogy munkáját az illető csupán robotmunkának tekinti, csak épen külsőleg végzi; bense-