Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

És ha amúgy igazában egészégesek és frissek vagyunk, akkor a szellem a is készséges és munkaképes. Testileg beteg emberek nem ritkán szellemileg is azok — a lélek elvégre is hasonlít oly emberhez, akit egész kedélyhangulatában befolyásol a lakás, ahol egész nap tartózkodik. Másrészt azonban bizonyára megfigyeltétek már, hogy a léleknek mily hatalma lehet a test fölött. Hogy milyen ragyogást kölcsönöz gyöngetestíi férfiaknak és nőknek még előhaladott korban is a szellem élénksége és tisztasága. Hogy súlyos betegek hogyan viselik el bajukat derült béketűréssel, sőt folyvást még másokkal is törődnek, másokra is van gondjuk. S önmagunkon nem tapasztalhattuk-e már, hogy erős akarat hogyan kényszeritette a fáradt testet további szolgálattételre még akkor is, mikor erőnk látszólag már tökéletesen kimerült? Az is csodálatos, hogy egyetlenegy jó hir mennyire felderítheti a beteget és elfelejtethet vele minden fájdalmat — általában, hogy hogyan hat az öröm a testre. Ismeretes továbbá előttetek, hogy az orvosnál a legfontosabb az, hogy a beteg bizzék benne — az orvosban való hit sokszor jobban elősegítette már a fájdalmak enyhülését és a gyógyulást, mint orvosszerei, amiket a testnek rendelt. Ugyan honnan van ez? Nagy részt bizonyára onnét, hogy egész hangulatunk nagy befolyást gyakorol vérünk keringésére, azt élénkíti s már pusztán ezáltal „elmoshat" gyakran pangásokat a testből, „kimoshat" belőle salakot. De meg azon még nagyon titokzatos hatásból is származik az, melyet idegeink minden szervünkre gyakorolnak. Az idegekre pedig legjobban hat a lélek. Nagyon jól tudjuk, mennyire elmerülhetünk ijesztő gondolatokban s mily engedékeny gyöngeséget tanusithatunk mindenféle testi állapotban — és hogy a lélek egy határozott parancsszava elegendő volna, hogy mindent azonnal rendbe hozzon. Erős akarat, hogy nem leszünk betegek és nyugodt, bátor lelki állapot valóban megóvhatnak bennünket fertőzéstől és megbetegedéstől, ezt is tudjuk. Nagy járványok alkalmával azok lesznek legelőbb betegek, a kik legjobban félnek. Ha pl. nagy léghuzatban ülünk és hirtelen azt gondoljuk: „Istenem, most biztosan meghűltem", akkor bizonyosan igazunk van, mert a félelem összehúzza a véredényeket, a vér megakad és lassabban kering s ez az oka aztán, hogy a test ellentálló ereje rohamosan hanyatlik és mindenfajta betegség könnyen bejuthat. Nincs is egyáltalában szükségesebb az emberre nézve, minthogy minél korában megtanulja, hogy bőségesen éljen avval a hatalmával, melyet a lélek ad neki a test fölött és hogy egyszerűen rászoktassa a testét engedelmességre. Hogyha később mindenféle testi gyöngeség és lehangoltság rabjai vagyunk és önmagunknak, meg másoknak elrontjuk ezáltal a kedvét, akkor átkozzuk magunkat, hogy nem vigyáztunk magunkra ifjúságunkban — de akkor a test többnyire annyira leigázta már az idegeket, hogy késő. Derültnek és vidámnak maradni, bármennyire fáj a fejünk vagy hasogat a fogunk, nem engedni minden elfáradásnak, asztalnál egyenesen és feszesen ülni, ha majd összeroskadunk, járásnál szilárdan lépni, ha kedvünk volna mászni, semmiféle siránkozást magunknak meg nem engedni, hideggel szemben el nem puhulni, Ízetlen ételt hősi elszántsággal lenyelni, minden kis rosszullétre nem mindjárt figyelni s rá sem hederiteni — igy kiizdhetjiik ki szabadságunkat s igy végezhetünk valami derekasat ezen a világon.