Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

A Hold és Föld méreteiből, meg felszíni viszonyaiból következtetve, magunk elé állithatjuk azt a képet, melyben a két bolygó a szomszédos égitestek égboltozatán feltűnik. A Vénuszról nézve sokkal erősebb fényű csillagnak látszik a Föld, mint nálunk a Vénusz legnagyobb közelsége alkalmával; s mellette olykor harminc földátmérő távolságban, legtöbbször íiözelebb egy alig három nagyságrenddel kisebb másik csillag: a Hold. Úgy mozognak a Vénusz egén, mint két ikercsillag, melyek nem sokat engednek fényesség dolgában egymásnak. A vénusz — vagymarszlakók — ha vannak, — bizonyára ikerbolygóknak is tartják őket. —Mi szintén nem szemlélet útján ugyan, hanem számítás és egybevetések után bátran állíthatjuk, hogy a Hold Földünknek nem mellék-, hanem teslvérbolygója s mint bolygópár járnak különböző pályákon a Nap körül. így a Föld és Hold épen olyan egyedülálló jelensége a Naprendszernek, mint aminő a Szaturnusz a maga gyűrűjével. II A Föld és Hold kölcsönhatása Igaz, hogy a Nap vonzása középszámban 2'18-szor akkora a Holdra, mint a Földé, hanem azért ez utóbbi hatás is magában véve igen erős, mely mellett a többi égitest vonzása a Napén kívül könnyen elhanyagolható. Ez az erős vonzás azután az alapjában elliptikus holdpályát sajátságos módon zavarta meg és torzította el egyszersmindenkorra. A zárt görbepályán keringő test tényleges mozgása legalább két részből tevődik össze: egy olyan mozgásból, mely a pályasik bizonyos pontja felé történik és egy másikból, mely ezen iránnyal szöget zár be s a pálya érintőjével egybeesik. Jellegére nézve az utóbbi egyenletes, míg az első változó mozgás, de mindkettő nagysága változatlan, ha a keringő test távolsága a vonzási középponttól nem változik; mihelyest azonban a távolság nem állandó, az első mozgás sem marad egyenletesen változó. A mozgató erő növekedésével arányosan megnagyobbodik, annak csökkenésével kisebbé válik. Valamely bolygónak, mely mellett hold nincs, keringési sebessége pályájának csak olyan pontjain nő meg, amely pontok a középponti égitesthez közelebb esnek; ez az elliptikus pályákon mindig, de csak egyszer egy keringés alatt, bekövetkezik. A Holdnál azonban egy keringése alatt a Nap körül többször nő meg az az erő, mely pályáján mozgatja, s többször válik legkisebbé, mialatt szélső értékei igen nagy mértékben külömböznek egymástól. Természetes tehát, hogy a Hold keringése sem egyenletes egy pillanatig sem. Mikor a Nap és Föld vonzása egyirányú esésre készti, jóval nagyobb a vonzási középpont felé való törekvése, tehát az eredő : pályájában levő tényleges sebessége is, mint mikor a Holdra ható erők részei derékszöget, sőt egyenes szöget alkotnak. Ez utóbbi esetben a legkisebb. Ebből az következik, hogy mikor a Hold a földpályán kívül van, még nagyobb kerületi sebességgel mozog, mint a földpályában és leglassabban akkor, midőn azon belül van. Ez tehát szükségszerű következménye a Nap vonzását erősen módosító földi tömegvonzásnak.