Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

Mi következik most már ebből reánk, a holdmozgás szemlélőire ? A nagyjában egyenletesen haladó Földről (alább látni fogjuk, miért csak nagyjában egyenletes a Föld mozgása is,) a Holdat az égbolton keletfelé látjuk haladni akkor is, mikor a Földön kívül kering, mivel ezt ugyancsak nyugat- kelet irányú keringésében megelőzi, •— és arrafelé akkor is, mikor ezen belül kering, mert ekkor meg a Föld előzi meg. így a Hold a mi szemünkben tökéletesen zárt pályát ír le a Föld körül mintegy négy hét alatt, mely időt a közönséges életben épúgy, mint a csillagászatban a Hold keringési idejének szokás nevezni. A látszat így eléggé igazolja az egyszerű észlelő következtetését a Holdról, hogy ez a Földnek mellékbolygója (satelles), de mi igazolja a csillagászét, aki szintén olyan holdpályát számít, mely a Föld körül zárt és olyan keringési időt, mely alatt a Hold földkörüli látszólagos pályáját leírja? Ha megszerkesztjük egy méter sugárral a földpályát s azután ugyanily méretben azon holdpályát is, melyről mi beszéltünk, nein látunk puszta szemmel semmi külömbséget a kettő között; csak ha középpontjaikat összetesszük, látjuk, hogy a holdpálya 2*57 mm. magas és 253 75 mm. hosszú hullámvonalat képez a Föld pályája fölött és alatt. És mégis ezek a kezdetben észrevehetetlen eltérések az ellipszis alaktól majdnem leküzdhetetlen nehézséget okoznak a csillagásznak, ha úgy akarja azokat- kiszámítani, mint a Nap körül leírt elliptikus pályán a Fold háborgatásait. Tisztán kényelemből tehát, — ha ugyan annak nevezhető azon számító csillagász munkája, aki Hansen, Delaunay holdelméletében levő 155- 173 oldal terjedelmű egy-egy egyenlettel dolgozik ! — úgy tekintik a Holdat, mint a Föld körül igen nagy excentrumosságú zárt pályán mozgó kísérőt, melynek ezt a mozgását a Nap perturbálja. A mathematikusra nézve ugyanis mindegy, hogy melyik a keringési középpont és melyik a háborgató égitest, ugyanazon mozgást mind a két lehetőség szerint egyenlően ki tudja számítani. Látjuk tehát, hogy a Föld hatalmas vonzása a Hold mozgatásánál milyen erősen jut érvényre, szinte úgy is tekinthető a Hold mozgása, mintha az elsősorban a Föld körül történnék, s csak másodsorban a Földdel együtt a Nap körül. A holdmozgás ilyen felfogása szerint azután a Holdat a Földhöz tartozó testnek lehet tekinteni, amelyre a Nap épen olyan hatással van, mint más. a szilárd földkéreggel lazán összefüggő anyagi rendszerekre, pl. a légkörre vagy a tengerekre. Ebben az esetben egyszerűen értelmezhetők .azok a háborgatások, melyeket a holdpálya a Nap vonzása következtében szenved, de ezek nem tartozhatnak fejezetünkbe, hol csak a két testvérbolygó egymásra hatását akarjuk fölsorolni. A kölcsönös vonzásnál fogva úgy képzelhetjük a két égitestet: a Földet és Holdat, mintha súlytalan, de szilárd rúd tartaná együtt őket. Mivel a Föld 80-szor nagyobb tömegű, mint a Hold, a rendszer súlypontja 80-szor van közelebb a Föld tömegközéppontjához, mint a Holdéhoz. A két középpont távolsága egymástól 60 földsugár lévén, világos, hogy a közös súlypont távolsága a Föld közepétől egy földsugárnyi hosszúságnál kisebb (középszámban 4800 Km., míg r=6377 Km). A két bolygó ennélfogva mint egy testrendszer kering a Nap körül, amiért sem az egyik, sem a másik pályája nem lehet ellipszis, mégha minden más perturbációtól eltekintünk is, ami a Naprendszer többi tagjától szárma-