Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

VII. Az ifjúság tanulmányi kirándulásai

fenyvesek illatos lehellete a kedélyeket magához vonta s csak sóhajban tört magának útat a keblekből egy-egy tetszést és meghatottságot kifejező szó. Jó félórai gyönyörködés után a barlanghoz érkeztünk ; leszállottunk kocsijainkról s felsiettünk a barlang bejáratához. Sietésiinket az az elragadóan nagyszerű kilátás jutalmazta, mely innen a Királyhegyre és a Tátra 3 legmagasabb havasfejű csúcsára nyílott. Az előirt félórai lehűlést bevárva leszállottunk hazánk s Európa valóban páratlan szépségű jégbarlangjába. Az út jó, a világítás villany, melynek fénye megtörik a most teljes pompájában diszlő jégkristályokon. Több igen szép jégképződmény percekig fogva tartott bennünket: minők a függöny, a karácsonyfa, a paradicsom, a kristálypalota stb. A fiukat e mellett a nagyterem tükre is érdekelte, a melyen korcsolya nem létében, mégis megkísérelték a csúszkálást, természetesen a vezető engedelmével. 35 percet töltöttünk e hideg, de érdekes helyen. Kijövetel után ebédre tértünk ; délután 3 órakor kezdettünk a vissaautazásra gondolni; mégegyszer szellemi gyönyörrel tekintettük át a völgy liajlásait s a hágóra érve lefelé gvorsan gördültek fogataink úgy, hogy negyed 5-kor az állomásnál voltunk. Röviden a várost is megszemléltük, majd Rozsnyóra indultunk, hol az éjet töltöltük. Másnap reggel Krasznahorkára gyalogoltunk ki, hol a falusias reggeli már készen várta a csapatot. Felfrissülve a gr. Andrássy Dénes építtette mauzóleumhoz kocsiztunk; gyönyörű építmény egy valóban szívből szeretett hitves számáia s melyben az építtető is nyugodni fog. Innen a várba mentünk. Tanulóinkat a bejáratnál levő hat régi ágyú megállította, melyek a kuruc időkből valók jórészt, s egyik II. Rákóczi Ferenc temetésénél is ott volt. A vár belsejében a múzeumot és a kriptát néztük meg; a növendékeket legjobban Serédy Zsófia holtteste érdekelte. A várból lejöyet kocsikra ültünk és sűrű erdőkön át Szomolnokliutára hajtattunk. Érdekes volt a sztracenai völgy, nem kisebb érdekességü a szépséget tekintve a szomolnoki sem; valódi Alpesi tájék a maga fenyveseivel és a dénesi gyönyörű tóval, zúgókkal. Közel eg}- óra felé értünk a szomolnokhutai pályaudvarhoz, melynél ebédet rendeltünk : ebéd után a gyártelepek hosszú sora között haladt keskenyvágányu vasutuní Gölnicbányára, innen pedig a rendes nyomtávú vasút Margitfalun át Iglóra s este fél 8 órakor Lőcsén voltunk a főreáliskola alumneumában. Nagy útat tettünk e napon, jól esett tehát a pihenés; már 9 órakor ágyban voltunk, hogy másnap Lőcsét ünnepi díszében láthassuk még pedig korán. Lőcse megérdemelte a fáradságot; kedvesebb, szebb kis várost talán gondolni sem lehet; vidéke, valamint maga a város történeti emlékeivel, ősi gót Szent Jakab-templomával, ebben a szárnyas-oltárokkal, Thurzó-emlékek domborműveivel, a Szent György-kápolnával ; a városháza régies, lábas tornácával, múzeumával; az egykor Thurzó most Csáky-palota, a Jókai regénybe foglalt „Fehér asszonya" stb. mind oly érdekessé teszik, hogy okvetlen meg kell mindenkinek tekintenie, aki a felvidékre elvetődik. A délelőtt folyamán leutaztunk Iglóra. honnan Poprádon az ebédet elköltvén hintókon Tátrafüredre mentük. A vonaton is állandó figyelem tárgya volt a magyar hegyek királya, most, midőn a tövében voltunk, még izgatottabb kedéllyel siettek a kijelölt uton felfelé növendékeink. Az egész Tátrát bejárni módunkban nem lévén, a legérdekesebb részeket mutattuk be ifjúságunknak : a tarpataki vízeséseket, a Szilágyi