Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

VII. Az ifjúság tanulmányi kirándulásai

kilátót, az Öttó felső völgyét, a matlárházi-utat stb. a keleti oldalon; este Tátraszéplakra sétáltunk, itt volt a vacsora és a meghálás. Reggel a a 14"5 km.-nyi útat a mengusfalvi völgyig omnibuszon tettük meg; a Bástya-hegy tövétől gyalog kapaszkodtunk jégen és havon át a Poprádi tóhoz, mely szintén még csaknem be volt fagyva. Félórai pihenés és ozsona váltotta fel a mésfél órás gyaloglást. Miután kipihente fáradságát a csapat, megindult a tó megkerülésével fel a Bástya hágójára, innen pedig le a Csorbatóhoz, melynek tükre csillogott a lejtős erdőség fái alatt. Havasi képet szebbet a festői fantásiá sem alkothat, mint e tó partjáról nézve a Tátra ormai a minőt mutatnak. Kétszer is megkerültük a tavat, hogy tovább gyönyörködhessünk a magasztos képben.. Egy órára járt az idő, mikor Uj Csórható szállodához mentünk, hogy ebédhez fogjunk. A kilátás innen is oly elragadó, mit igazol az, hogy tanulóink ebédközben is künn jártatták szemeiket. Délután 3 órakor búcsút vettünk a Tátrától s az erdőségen át Csorbára távoztunk, majd Poprádon át, hol még az nap a múzeumot megnéztük, másnap hajnalban Kassára utaztunk. Kassa, a régi kuruc város látása, a nagy fejedelem kuruez sírjának megszemlélése, koporsójának érintése, ez volt a gondolat, mely fiaink lelkét foglalkoztatta. A napfelkelte kevésbbé érdekelte őket, a Hernád-bájos völgye kevésbbé költötte fel érdeklődésüket. Fél 7 órakor végre Kassán találtuk magunkat. Az állomáson megreggeliztünk, ennek végeztével a város megtekintésére indultunk; Kassa eléggé szép város, egy főutcából és az ebből kiágazó mellékútcákból áll. Az árnyas parkok, a dóm és a honvédemlék megtekintésével a premontrei templomba tértünk be, hogy szent misét hallgathassunk és e szintén csinos román templomot megszemléljük. Mise után 9 óráig ismét a város nevezetességeit jártuk be; 9 órakor tisztelegtünk a főgimnázium igazgatójánál főtisztelendő dr. Horváth Balázs urnái, aki szíves volt azinté zetet bemutatni és bennünket tovább kalauzolni hazaüas cselekedetünkben, inert ezen szép utunkra úgy véltük a koronát helyezni, hogy nagy fejedelmünk és szabadsághősünk, valamint otthont lelt társainak sírját megkoszorúzzuk. Felemelő volt látni a kis csapatot, mikor hatalmas élővirág koszorúját vitte az útcán a dómba. Elől a legnagyobb a koszorút vitte, a két legkisebb a szalagot tartotta kétoldalt, mi a többivel párosan követtük őket. Lent a nagy halottak lábainál Barna Leander tanár hatásos beszédet intézett az ifjakhoz, melynek végével ezek megfogadták felemelt három újjal, hogy Rákóczi szelleméhez mindenkor hívek fognak lenni és az ő eszméit terjeszteni fogják. A dómból a városi múzeumba vonultunk, melynek ízlésesen berendezett termei méltán érdemlik meg a múzeum nevet. Időnk sürgette, hogy vizsgálódásainkat megszakítsuk, tehát a Rákóczi kapun át visszatértünkaz állomásra, hol ebéd után megköszönve a főtisztelendő Igazgató urnák a készséges vezetést, hazafias énekek éneklése mellett robogtunk ki a pályaudvarról most már hazafelé. Közben a nagyszalámi várat a vasútról megpillantottuk, s míg a látottakról beszélgettünk Ujhelybe értünk; ennek megtekintésére 3 órát szántunk, de kevesebb lett, mert a kegyesrendi társház főtiszt. Igazgatója vendégül fogadott bennünket s így a várost csak futólag néztük meg. Fél 5 órakor újból a vonaton ültünk és a sikerült tanulmányi út emlékeit tárgyalva, majd a vidéket szemlélve folytattuk utunkat mig az este leszált. Közel éjfél