Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

Ilyen kis munka (Dr. J. Franz: Der Mond) néhány gondolata szolgált alapul a következő értekezésnek. A Naprendszer többi holdjára vonatkozó számításokat és szerkesztéseket, minthogy sehol sem találtuk nyomukat, magunk végeztük el, de közlése érthető nehézségekbe ütközött volna. Ismételjük, hogy főcélunk megismertetni a tanulót olyan olvasmánnyal, melyben az általános vonásokban tanult természettudomány specializálva van. Szeretnénk, ha ezen a téren is megtalálnák növendékeink a szórakozás módjait és eszközeit. I. A testvérbolygó. Az Egyiptomba útazók érdeklődése rendesen a négy- ötezer éves királysírok, a piramisok felé fordul. Megcsodálják azok is, kik már látták az Bifel-tornyot, vagy keresztülmentek Svájc valamelyik nagy vasúti alagútján. De igazi csodálattal csak azok nézhetik, akik tudják, hogy a piramisok nemcsak egy-egy Pharao emlékét őrzik annyi idő óta, hanem erős, alig elpusztítható dokumentumai a régi Egyiptom nagy műveltségének. Megörökítették Egyiptom uralkodói a piramisokban hazájuk fejlett technikai tudását, s beépítették azokba mathematikai és csillagászati ismereteit is. A Cheops-piramisnak úgyszólván minden alkotó része asztronómiai vonatkozású. Megtaláljuk rajta az ég főbb köreinek irányát, az akkori sarkcsillag (alfa Draconis) alsó delelésének szögét; a sirkamrába vezető ventilláló kürtő az istenített Sziriusz irányában nyílott, mikor az a délkörön áthaladt, s az év fontosabb szakait a piramis árnyékáról olvashatták le Egyiptom lakói. Ezen előrehaladt műveltségből magyarázható meg az, hogy mikép maradhatott másfélezer évig legnagyobb tekintély a csillagászatban az egyiptomi Ptolemaeus. Hosszú tanulmányozásnak, sok megfigyelésnek volt rendszeresítése a ptolemaeusi világnézet. Nem csoda, ha annyi ideig kielégítette az emberi szellemet az a tanítás, hogy Földünk a világegyetem középpontja s körülötte keringenek a Hold, Vénusz, Merkúr, Nap, Marsz, Jupiter és Szaturnusz, s az állócsillagok mind. Negyedfólszáz évvel ezelőtt kisérlette csak meg Kopernikusz új elmélet szembeállítását Ptolemaeus rendszerével. Az új hipotézis, melyszerint a közeleső égitestek nyugvó középpontja a Nap, ennek a többi a Földdel együtt planétája, nehezen vergődött tekintélyre a régivel szemben. De amint lassan gyűltek a kézzelfogható bizonyítékok Kopernikusz állítása mellett, abban a mértékben vált ténnyé a sejtelem s rendszerré a tudományban Kopernikusz elmélete. Ma a kis diák is ismeri a Kopernikusz korában oly hihetetlen dolognak, a Föld tengelyforgásának bizonyítékait: a Foucault-féle ingakisérletet, a magasról ejtett tárgyak keleti eltérését és a passzát-szelek irányváltozását, — a Nap körül történő keringését pedig bebizonyítva látja később az állócsillagok évi látszólagos elmozdulásában a fény aberrációjánál, (mely kis görbe vonalak a földpálya lerajzolódásai az égboltra), a hullócsillagok napi szabályos megjelenésében, vagy a földtengelynek 26000 éves kóválygásában, stb.