Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906
A hold fizikájából
A két egymást követő rendszer azonban egy pontban mégis megegyezik egymással: a Hold Kopernikusz rendszerében is a Föld körül keringő égitest, mint Ptoleinaeusnál. Eltérés csak annyiban van a Hold helyzete között, melyet a régi s melyet az új rendszerben elfoglal, hogy ott egyenrangú bolygó a Merkúrral, Vénusszal, stb.-vel, — itt már csak egy bolygó mellékbolygója: holdja, amint utána általában a bolygók kisérőit nevezni szokták. Tényleg, mikor olyan szempontból tekintjük az égitesteket, hogy mily mértékben és módon változtatják helyüket az égbolton, figyelmünket kettő ragadja meg: a Nap és a Hold. Mindkettő szabályszerűen halad a csillagok között nyugatról keletre (a Nap 1°, a Hold 13° ívet tesz naponta); a többi közeleső égitest mozgása ránknézve már nem ily egyszerű, egyszer előre, máskor hátratörténő. A Nap évi útja azért olyan egyszerű, mert a Föld eléggé szabályos ellipszisben kering körülötte és ezen keringés tükröződik vissza a Nap elég egyenletes tovamozgásában. Eszerint a Holdnál is hasonlónak kell történnie: vagy szintén a Föld kering a Hold körül, vagy ez a Föld körül. Kopernikusz felvette, hogy a Hold végez szabályos mozgást a Föld körül; az első kisebb volta erre is utalta őt. így megmaradt a Hold annak, ami Ptolemaeusnál volt: a Föld alárendelt bolygója, sőt — mint előbb mondottuk, — kisebbé lett azáltal, hogy Földünk is a többi bolygóval egyetemben a Nap planétájává lett. A Hold tüzetesebb megvizsgálása azonban, főkép valamennyi más mellékbolygóval való összehasonlítása azt tanúsítja, hogy Kopernikusz rendszerében sincs még a maga helyén a Hold. * Newton óta ismerjük azt a nagy természettörvényt, hogy a testek minden részecskéje vonzza egymást. A vonzás szabályait kielégítő pontossággal még Newton megállapította úgy, hogy a tökéletesedő észlelési és mérési módok legföllebb némi kis módosítást eszközölhetnek rajtuk. A törvényt Newton így fejezte ki: „a tömegvonzó erő a tömegekkel egyenes, a köztüklevő távolság négyzetével fordított arányban van." Az általános tömegvonzásból következik tehát, hogy a Holdat legalább is a Naprendszer tagjai mindannyian vonzzák, legszámottevőbben mégis a Nap és a Föld. Az első azért, mert óriási tömegével messze fölülmúlja akármelyik bolygót, már pedig az erő az egymástvonzó tömegekkel egyenesen arányos; a Föld hatása viszont a Holdtól való kicsiny távolságánál fogva nagy, minthogy az erő a távolság. négyzetével is, fordítva, arányos. Ezen két erő összetevődéséből származik az a harmadik, mely mint egyetlen ható erő látszik mozgatni a Holdat; a többi ezeknél kisebb vonzások, melyek a közeleső bolygóktól erednek, csak kis mértékben zavarják ennek szabályos működését. Ha ezen két összetevő erői összehasonlítjuk egymással, érdekes eredményre jutunk. Jelöljük P n -nel a Naptól és Pf -fel a Földtől származó holdvonzó erőt, akkor ezek kifejezése az előbbiek szerint:
