Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
— 48 — Constantinus gondját. De Romanusnak van egy fia Artemius, kit a hütelen kormányzó akar császárrá tenni. Persze nem számíthat arra, hogy az anyai szeretet a jövőbe szokott látni. Leo császárné ugyanis ismervén Romanus nagyravágyását a két gyermeket mindjárt születésük után kicseréli s a cseréről szóló hivatalos okmányt Basiliusnak az igazi Constantinus nevelőjének adja át. Midőn Constantinus nagykorúvá lett, s a tanács Romanust a kormányzás letevésére szólítja fel, ez hamar tisztába jő tervével. Terve az, hogy a tanácsnak azt fogja tudomására hozni, hogy nem az az igazi trónörökös, a kit eddig annak hittek, hanem az eddig övének tartott ifjú. De az előre látó Leo császárné intézkedése folytán épen így jut kelepczébe, mert Basilius most már felvilágosítja az ifjakat származásuk felöl, a kik ebben meg is nyugosznak. Romanus is tudomást vévén erről a fontos okmányról, még elég jókor kezébe kaparintja s az ifjakat a levélnek hamis színben való feltüntetése által újra versengésre ingerli, míg végre a tanács vállalja el az igazságtételt. A tanács már együtt van, az érdekeltek is megjelennek. Constantinus a maga jogának bizonyságáéi a hiteles okmányra hivatkozik és Romanust annak átadására szólítja fel. Romanus mit sem akar tudni a levél létezéséről, pedig már saját fia is ellene vall. Ekkor rohan a terembe Basilius, ki át értvén a helyzetet, salamoni Ítélettel akarja a csomót megoldani. Tört emel Artemiusnak, Romanus édes gyermekének szivére, gondolván, hogy Romanusban megmozdul az apai szív s inkább lemond ábrándjáról, hogy sem fiát elveszítse! A jelenet ügyesen van kigondolva, csakhogy Romanus most sem adja meg magát s arra gondol, hogy ö meg Constantinust öli meg. A megoldást csak Phocas közbelépte szolgáltatja, kit Leo szintén megbízott gyermeke gondozásával s ki csakúgy mint a hütelen Romanus, a maga számára akarja a trónt elfoglalni. A katonaságot maga számára már megnyerte, a mely körülmény Romanust arra bírja, hogy átadja a levelet Constantinusnak s magát bűnösnek vallja. A közös ellenség most már Phocas, ki igazán félelmes akkor lesz, mikor a két menekülő ifjú, Constantinus és Artemius kezébe kerül. De ö is meggyőződvén arról, hogy a nép és tanács készek Constantinus érdekében a végső ellenállásra, lemond tervéről, Constantinusnak hódolatát nyilvánítja, Arte- miust pedig visszaadja az atyának.
