Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
— 47 melyek rendesen érdekesek szoktak lenni, mert ezekből tudjuk meg, hogy valamely darab minő fénnyel adatott elő. Mert köztudomású, hogy egynémely darab elöadatása a rendkívüli munkát igénylő betanításon és rendezésen kívül néha nagy pénzösszegbe került. A siker ugyanis, melyet a jezsuiták első drámáikkal európaszerte elértek, a dicséret és magasztalás, melyekkel az előadásokon megjelent föurak, nem egyszer fejedelmi személyek is elhalmozták őket, túlzásba vitte a különben körültekintő nevelő tanárokat, úgy hogy magában a rendben is megindult a múlt század közepe felé a mozgalom a túlkapások megszüntetésére.1 Egyrészt a nézők figyelmének felserkentésére, másrészt az ifjaknak a praktikus, életre való előkészítése czéljából történt, hogy az eleinte teljesen egyszerű előadásokban a XVII. századtól fogva már mind jobban helyet foglal az ének, a váltogatott karének, magán áriák, recitativók, sőt az akkor tájban divatba jött opera, ballet is, természetesen zenekar kíséretében. Caesar, úgy látszik, nem tartozott a látványos darabok közé ; de azért ebben is volt ének, s az V. végzés harmadik kimenetele után tengeri csata, mely a statiszták jó nagy seregét kívánta. Eszthetikai értékéről még nem nyilatkozott senki sem. Tudomásunk szerint két helyen is elöadatott, először a „Fejér-Egyházi“ kastélyban 1749-ben és másodszor Kőszegen 1751-ben. Sokkal ismeretesebb a másik darab, a Constantinus Por- phyrogenitus, a mely abban a ritka szerencsében részesült, hogy háromszor is elöadatott; Nagyszombatban 1750., Egerben 1754. és Lőcsén jóval később 1789. jun. 22-én, mely előadás arról nevezetes, hogy ez volt az első magyar előadás, melyet társulatba összeállt magyar nemes ifjak tartottak liazafiságból a német előadások ellensúlyozására.2 A dráma a konstántinápolyi cselszövö udvari életből veszi tárgyát, mely egyszerű: Constantinus és Artemius versengése a trónért, de a cselszövények szálaival annyira egyenetlenné és bonyolódottá lesz, hogy nagy nehezen kísérhető végig figyelemmel. A darab intrikusa Romanus. Főleg ö rá bízta Leo császár halálos ágyán az ország kormányzását és egyetlen fiának, ') Érdekes adatokat közöl erre vonatkozólag Perenczi Zoltán is a „Kolozsvári színház és színészet“ ez. művében a III. fejezetben. 2) Szivák Iván : A magy. dráma kezdete. Figyelő XIV. k. 126. 1.
