Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

ffafudy ishofai drámái.

Faludy irodalmi működése kiterjed a dráma terére is, bár e nemű munkássága úgy eszthetikai, mint irodalomtörténeti szempontból jóval távol esik lírájától. Hiszen maga a műfaj, melyben dolgozott t. i. az iskolai színjáték tulajdonképen nem is eszthetikai, hanem morális czélt vallott magáénak s természeténél fogva sem lehetett nálunk, fejlődésére szükséges körülmények hiányában a nemzeti dráma csirájává. Főleg a jezsuitáknál a didaktikus czéllal párosult morális elv az iskolai színjáték alapeleme. A didaktikus czél kifolyása, hogy hosszú időn keresztül kizárólag latin a nyelve, a morális czél pedig természet szerint elnyomta a költőit s a tanulság háttérbe szorította a művészi alkotás gondját. így Faludy darabjaiban is. De meg valamint jezsuita drámaíróink majdnem kivétel nélkül, úgy Faludy sem eredetit adott, az ö darabjai is fordítások s a legjobb esetben is átdolgozások. De költőnk müérzékére jellemző az a körülmény, hogy a sok silány idegen darab közül a legértékesebbeket — legalább „Constantinusa“ az — választotta ki a megmagyarításra.

Nyomtatásban csak a „Constantinus Porphyrogenitus“ jelent meg. Mikor ugyanis Révai költőnknek nyomtatásban még meg nem jelent munkáit kiadta,1 a másikról: „Caesar Aegyptom Földén“ tudomása nem volt. Csak jóval később vesz róla tudomást. Nevezetesen Hyross Sámuel piarista 1793. junius 20-ról keltezett levelében a következőket Írja Révainak: „Ide csatolom Caesart és Porphyrogenitust Fal. F.-töl, a kinek elméje és szorgalma gyümölcsét te az elveszéstől örökre

’) Sándor „Könyvesházának“ (110. 1.) e darabot már 1754-ben megjelentnek mondja. Mint Toldy (Nemz. Könyvtár I. XVII. 1.) rámutat ott csak a programm nyomtatvány jelent meg. Sándor tévedése világos, de utána még ma is kísért, így Petrik G. „Biblographia“ I. k. 440. 1. ismétli a tévedést, sőt az akkor meg nem jelent munkát az egyetemi könyvtár tulajdonának mondja.