Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
31 Faludy egyéniségére legjellemzetesebbek s költői becsre nézve is legkiválóbbak egyéb lirikus költeményei, melyeken a fel-felcsillámló népies hangon kivül főleg a játszi humoros hang csillog. Vannak ezek között is kevésbbé értékesek, de vannak valódi költői alkotások. Csekély értékű, de egyéni vonatkozásánál fogva érdekes a „Nem mind vigaság“, mely úgy mutatja a költőt, mint a ki szintén kivette részét az emberiség közös terhéböl: a szenvedésből. Népies hang s természetes fordulat ajánlja az „Addiót“, mely a hamis szerető sorsát így jelképezi: Ne a kosár, vidd veled, Benne obsitleveled. Hasonló képen népies hang a kor szokása szerint elég drasztikus humorral ömlik el az „Utravalón“, mely, úgy látszik, egy a rendet elhagyó emberre készült búcsúztató, nem a legjobb kívánságokkal. Minden lova rúgjon fel, A rúd szege hulljon el, Repedjen a gyeplő szíj Pinczetokja folyjon ki. A forgószél kergesse Záporeső vezesse: Igen finom ember volt, Jó hogy tőlünk elpatkolt. Ártatlan, naiv humorával valósággal gyermekversnek válik be a „Szakács-ének“, mely a konyha kis királyának a szakácsnak jó dolgát dicséri. A „Cupido“ morális czélzattal, szarkasztikus hanggal a szerelem káros hatását festi. Erős, durva hang, sértő gúny rontja a különben találó „Nincsen neve“ ez. költemény hatását, mely egy vén, de még mindig szerelemre vágyó asszony kegyetlen kicsúfolása. De annál gyengédebb, aranyos humor csillog következő költeményeiben, melyeknek mindegyike egy-egy gyöngye Faludy költészetének. Ilyen a „Phyllis“ ez. allegorikus költemény, mely nem minden malíczia nélkül, de mégis jóízűen az asszonyi szív kifürkészhetetlenségét példázza. Ez a sokszor megénekelt
