Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
32 — eszme Faludynál igazán sikerült alakban jelenik meg. A mint egykor a szép Phyllis mély álomba merült, a hamis kis Ámor kilopja szivét oldalából és egyéb szivekkel összecseréli, próbára akarván tenni Phyllist, hogy megismeri-e saját szivét. Az álmában meglopott Phyllis felébredvén, szalad a lator Ámorhoz és „nagy cseppekkel könnye hullván“ kéri vissza szivét. A lator, de mégis jószivü Ámor, mivel már a' sziveket összecserélte, úgy akar segíteni a dolgon, hogy ö majd megmondja mindegyik szív tulajdonságát s Phyllis válassza ki, hogy melyik az övé. Van ott mindenféle: alázatos, pompára vágyó, együgyü, akaratos stb. Ez kendőzik, fürtöt viszál Százszor tükörihez fut; Ez más erkölcsében piszkál; Emez büszke, noha rút. De itt a baj, hogy Phyllis maga sem ismer rá a sajátjára, úgy hogy Ámornak kell rajta segiteni s oda adni szivét. Félig komoly, félig játszi hang ömlik el a „Klorinda“ ez. helyzetdalon, mely Klorinda és Dorindo kedves kis szerelmi félreértését mondja el. — A gyenge Klorinda szép ligetben Dorindoját epedve várja, megjön végre Dorindo s a leány szemrehányást tesz neki, hogy elhagyja s mással mulat, azért jött most is ily nagy sokára, s csak akkor nyugszik meg igazában, midőn Dorindo azt hozza fel mentségül, hogy parancsoló istennője, ki égi lény létére sem oly szép, mint Klorinda, tartóztatta vissza jövetelében. így aztán elégedetten mond búcsút egymásnak a szerelmes pár. — Ez a kis költemény lehelletileg gyengédhangjával, kristálytiszta szerkezetével, játszi rövid soraival, melyek közül a negyedik és nyolezadik egymásra üt s oly szépen, eseményszerüleg viszik előre a kis mesét s adják meg a versszakok értelmi csattanóit, Faludy legjobb költeményeivel, a már említett „Forgandó Szerencsével“, továbbá a következő „Kísztö“ és „Felelő Énekével“ s a „Tarka madárral“ egy sorban áll. Ugyancsak humorával, továbbá a szerelmes szív nagyításának s a szerelmi kötődés naiv hüségü visszaadásával talán még megkapóbb „A Kísztö Űrfi Éneke“ és a „Kisasszony felelete.“1 Amabban az úrfi dicséri kedvesét. Nagyzó, költői ’) E két vers tulajdonképen egyot képez s némely kéziratban egygyé is van olvasztva. L. Toldy kiadás N. К. II. k. 863. 1. jegyzet.
