Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896

Assisi szent Ferenc/ történelmi jelentősége.

„Kimondhatatlan fájdalom és szomorúság fog el — igy szól VII. Gergely pápa egyik levelében Húgó clugnyi apáthoz — ha látom miként szakad el a keleti egyház az ördög sugallatára a katholikus hittől, s ha nyugatra, délre vagy éjszakra tekintve, alig találok egy törvényesen beiktatott és törvényes életű püspököt, ki a keresztény népet Krisztus szeretete és nem világi nagyravágyás szerint igazgatja és nem ismerek egy fejedelmet sem, ki Isten tiszteletét a. magáénak és az igazságosságot a haszonvágynak elébe tenné. Azok, a kik között élek, a lombardok, rómaiak és normannok rosszabbak a pogá- nyoknál.“ A nagy pápa e panasza nem áll elszigetelten; a X. és XI. század Íróit olvasva, a társadalom minden osztályának barbársága, romlottsága, de különösen az egyház szomorú állapota miatt csaknem egyhangú panaszszal találkozunk.

Ez a kor az, melyben nyugat Európa népei a barbárság korszakából kibontakozva a teljes rendetlenség állapotából egy már némileg rendszerezett társadalmi állapotba, a hűbériség rendszerébe mennek át. A feudalismus „a rendetlenség rendszerezése“ e korszakban fejlődik ki és szilárdul meg. Nagy Károlynak kísérletei a régi római császárság felelevenítésére, a germán népek ellenszegülésén hajótörést szenvedtek, s nemcsak hogy a kitűzött czélt el nem érte, de épen ezen kísérletei váltak újabb bajok és rendetlenségek forrásává, s a feudalismus megvalósulásává.

Nagy Károly birodalmának darabokra való szaggatását követő kor meghozta a szétválás és szétzüllés korszakát egyházi téren is. A decentralizált német-római birodalom példája magával sodorta az egyházat is. Amint a világi főurak igyekeztek a királyság alól függetleníteni magukat, igy történt ez egyházi téren is, hol meg a főpapok törekedtek a pápa fen1*