Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896
4 — hatóságii alól kivonni magukat. Növelte a bajt a barbár invá- sjóknak csaknem mindennapos zsarolása, kegyetlenkedése, mely a védtelen papságot a világi hatalom védő karjaiba hajtotta, s alkalmat adott arra, hogy az eddigi í'üggetleu egyházi ügyekbe döntő befolyást gyakoroljon. Az egyházi ügyekbe való eme kezdetleges beavatkozás világi részről, idővel nyert térben; nyert pedig azért, mert a barbárság korában az értelmiséget a papság képviselvén, a királyok tanácsosaikat a papok, nevezetesen a főpapok sorából nyerték, kik szolgálataik fejében birtokot kaptak a királytól. A főpapoknak ily körülmények között való meggazdagodása azonban nem volt üdvös az egyházra nézve, mert a birtokszerzés ingere, s a már megszerzett birtoknak a főpapi szék számára való állandósítása, elsőrangú kérdéssé vált, s szenvedett érette a különben első helyet megillető egyházi kötelesség teljesítés. Nem csoda tehát, ha a szolgálataikért gazdag földbirtokokkal megjutalmazott főpapok, a világi aristokratia részéről irigység tárgyát képezték. Ez involválta azután azt hogy az aristokratia köréből seregesen tódultak a papi pályára, s igy az azelőtt demokratikus püspöki karból aristokratikus jellegű lett mely tagjait, ha mindjárt kvalifikáczió nélkül is volt, az aristokratia köréből vette fel. A feudalismus kifejlődése még rosszabbá tette a helyzetet, még tovább vitte a papi és világi aristokratia összeolvadását, s még teljesebbé tetle a főpapságnak a világi hatalomtól való függését. A királyok, hogy függetlenségre törekvő hatalmas hűbéreseik erejét ellensúlyozzák, jónak látták a papságra támaszkodni és hogy ennek anyagi hatalmat is szerezzenek, a kiválóbb püspökségeket nagy hübérekkel ruházták fel. Így történt ez különösen Németországban az Ottók alatt, midőn már a német fejedelmek hatalma és függetlenségre való törekvése nagyon is érezhetővé vált. Mi sem természetesebb, minthogy a püspöki székhez kötött birtok hűbéri természeténél fogva, maga a püspöki szék is hübérnek tekintetett, s a keresztény egyház legfontosabb állomásaira való kinevezést, az egyházi törvények ellenére, melyek a nép és az alsó papság által végrehajtott választást szentesítették, a királyok ragadták kezekbe. Még ott is, hol a szabadválasztás fenmaradt, a megerősítés és felruházás joga a király által eszközöltetett. A püspök hűbérbirtokánál fogva csak úgy köteleztetett a hadjáratra királya zászlója alatt, mint a világi hűbéres. E tekintetben a
