Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896

и

а 13. századnak erkölcsi világát a legdurvább alakban állítják szemünk elé. Л coelibatus megsértése, a simonia, úgyszólván mindennapos, s bűnnek nem tartották. Nem csoda tehát, ha szent Ferencz korának erkölcsi érzületével ellenkező álláspontot elfoglalva, általános megütközést keltett. Egy oly korban, melyben a kard volt az első jog, a győzelem az első érv, ő az imádság örök thémáját hangoztatja: boldogok az alázatosak, a gyöngék, a szegények, a szerencsétlenek, a tudatlanok, mert övék a mennyeknek országa. Miként az apostolok, ö is a pusztát, a magányt választja vezeklése helyéül, hogy távol a világtól, osztatlanul társaloghasson Istenével, kit azelőtt nem ismert, de most annál odaadóbban szolgált és szeretett. Ö maga nem tudta, nem is sejtette, hogy mily magasztos hivatásra választatott ki, de nem is tudhatta előre, hogy az isteni gondviselés a volt fényűző világfit szemelte ki arra, hogy a sokféleképen zaklatott egyháznak támasza, s az ököljog eme századában, midőn a misera plebs contribuens csak megvetett és kihasználandó anyagnak tekintetett, a szabadság, testvériség, egyenlőség magasztos elveinek hirdetője, ihleteit prófétája és megtestesítője legyen.

A Hohenstaufokkal folytatott harczból győzelmesen kikerült III. Incze pápa elhatározta, hogy több szerzetesrend keletkezését meg nem engedi, ha valaki épen szerzetes akarna lenni, lépjen a meglevők egyikébe. Midőn a pápa e határozatot kimondotta, nem számolt a körülményekkel, melyek épen váratlan forgandóságuknál fogva gyakran szükségessé teszik azt, a mit előbb még feleslegesnek tartottunk. Bebizonyult e tény III. Inczénél is. Álmában a lateráni templomot ingadozni látta, melyet két férfin igyekezett támogatni. Másnap megjelenik Incze előtt szent Ferencz, s kéri szerzetének megerősítését. A pápa az álmában látott két férfiú egyikében szent Ferenczre ismert, s mivel ezen eseményt felsőbb utasításnak tekintette, szóval megerösité szent Ferencz rendjét, mely bárom fő erényen u. m. a legtisztább szüzesség, a legteljesebb szegénység, s a legodaadóbb engedelmességen alapul. E ténynyel kezdődik szent Ferencznek tulajdonképeni történeti missiója.

Az askesis gyakorlása által mintegy mistikus fénytől övezve, szellemtől sugározva jő ki a magányból szent Ferencz, s megkezdi reformátori útját. A társadalom, melybe szent Ferencz lépett, a hűbériség, az elnyomatás, a viszály, az erkölcstelen-