Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896
— 12 — ség társadalma, mely háborún és tekintélyen nyugodott. A világ élén a pápa állott, kinek a pápaság erkölcsi hatalma jeléül kiterjedt világi birtokai voltak. Európa élén a császár állott, kinek hatalmát folytonosan vitatták, mely vitatkozás örökké tartó háborúban folyt. A fenhatőság a tulajdonban gyökerezett és a tulajdonjog a kereszténység három századát nem számítva, a szegényekre is kiterjedt. Bátor harczosok, kik vezérük köré gyűlve hódításokat, eszközöltek, az elfoglalt földterületet sajátjuknak tekintették, melyen a királytól kezdve a bíróig, s ettől le a hóhérig, valamennyi igazságszolgáltató fórumot felállították. A királyok csak főnökei voltak a hódítókból és földbirtokosokból álló társadalomnak, melynek tagjai mindig fegyverban állottak, hogy megvédelmezzék a maguk tulajdonát, vagy pedig hogy elvegyék a másokét. A püspökök, apátok, a szerzetesek, hübérurak voltak és mindnyájan gyakorolták a hübéruri kiváltsággal járó jogokat. Maguk a városok is, melyekben a demokrátia első jelenségei már mutatkozni kezdtek, hübérjogokkal bíró, igazságszolgáltató tényezőkké alakultak és hevesen küzdöttek a tulajdonért való emez egyetemes harczban.*) Ez volt az a társadalom, melybe szent Ferencz lépett. Edzetten a küzdelemre, missióját megértve, az isteni ihlettől immár megtanítva, hasonlóan a katakombák rejtekéböl vértanuságra hur- czolt első keresztényekhez siet, hogy ha kell, életét adja oda az emberek üdvéért; siet, hogy javítson, mert sok javítani való volt. íme az okok, melyek szent Ferenczet fellépésre serkentették. Lássuk most, hogyan teljesité küldetését? Az a fogadtatás, melyben szent Ferencz akkor részesült, midőn felhagyott a világgal, szakított szüleivel, barátaival, s a magányba vonult, mint fentebb láttuk, a botránykozással volt határos. De midőn az askesis és az ima ereje által, színében elváltozva, másodszor jelenik meg a világ előtt, az emberiség bámulva áll meg a szent előtt, s csodálattal hallgatja azon uj, szokatlan igéket, melyeket a szent hirdetett. Sóhajaira, szavaira, dalaira — mert hiszen dalos természet — a föld megrendül, mintha titkozatos lökések hánynák-vetnék ide s tova; az ég madarai elbüvölten hagynak fel repülősökkel; a sivatag farkasai elvesztik kegyetlenségüket és lábát nyalogatják; a gyermekek elhagyják anyjok ölét, hogy öt hallgassák; a fiatal emberek elhagyják dőzsölő helyüket, hogy utánozzák öt sanyargatásaiban; a hajadonok levágják hosszú hajukat, hogy a *) Castelar.
