Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
— 54 — Mélyen tisztelt gyülekezet! A múzsáknak ezen művészi kivitelű hajléka egyházi ténykedés által a tudomány megszentelt csarnoka lett. Mél- tóztassanak azért megengedni, hogy ezen kedvező alkalommal figyelembe véve az idő rövidségét, a tanulni vágyó ifjúsághoz egy pár szót szólhassak. A tanuló ifjúság a család, a társadalom, a haza reménye. Az áldozatra kész szülők tanuló gyermekeikbe helyezik bizalmukat, a társadalom tőlük várja felvirágzását, a haza hozzájok fűzi reményeit. Ennyi reménynek, ennyi jogosult várakozásnak csak úgy felelhet meg, csak úgy tehet eleget a tanuló ifjúság, ha érvényesíti az irás szavát, mely szerint „a bölcseség kezdete az Isten félelme.“ Isten ösmeretére s igy Isten félelmére azonban csakis a vallás bírása vezérel s ugyanazért a tudomány, mely a bölcseségnek a tárháza, sohasem zárkózhatik el a vallás elől, sőt maga a tudomány is, ha létezésének okát nem Istenben keresi, nem Istenben bírja, gyönyörködtetheti ugyan egy ideig a gőgös elmét, művelheti a rideg észt, annyira, hogy az tápot találjon az ismeret és tudás fokozásában : de nem képes nemesíteni a szivet; nem képes megnyugtatni viharos küzdelmében a lelket, kit Isten képére és hasonlatosságára, halhatatlanságára s örök boldogságára teremtett, pedig úgy a társadalom, mint egyeseknek életében nagyobb szerepet játszik a szív, mint az ész. S ha a szivet a vallás igazaival, a vallás tudományával nem gazdagítjuk, a sorsunkat kormányzó Mindenható megvallására, imádására nem lelkesítjük, elvadul az s önkénytelenül zuhan a gonoszság posványába s tudományos ész, tanult elme, gonosz szívvel párosulva nagyobb átok az emberiségre, mint maga a tudatlanság. Azért jól mondotta az agg Vilmos császár az őt üdvözlő theologusok küldöttségének: hogy vallás képezi mindenek előtt az összes társadalmi intézmények s a közrend alapját; ha sikerülni fog a felforgató pártoknak ezen alapot, a vallást, az erkölcsöt meggyengíteni, a többi önként fog és pedig rohamosan következni. Önök is, tanuló ifjak! a tudomány szolgálatába szegődtek; tudományuk után várják és remélik jövendő existenti- ájukat, jövendő földi boldogságukat; tanulnak, hogy magoknak tisztességes jövőt biztosítsanak, szüleiknek örömet szerezzenek, tudományuk által a drága hazának szolgálatot te
