Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
55 — gyenek. De higyjék el nekem, ha nem melegíti szivöket a vallás szent érzete, a tudomány maga nem fogja önöket megvédeni a nagy világban a csalódás, csábítás, kisértés gyászos következményei ellenében; mig ellenkezőleg, ha szírt keményhit, vallásos meggyőződés, Istenben vetett bizalom, szent akaratában való megnyugvás fogja önöket kalauzolni a tudományban, győzni fognak az élet minden viszonyaiban s a kétségbeesésnek sohasem lesznek martalékává. — Azért szívleljék meg a megejtett iskolaszentelés alkalmával hangoztatott ima szavait: Legyenek erősek a hitben, ápolják a szelídséget és alázatosságot, őrizzék meg szivök tisztaságát, versenyezzenek a tanulásban a babér elnyeréséért, tiszteljék és tartsák mindenkor szemökelőtt a Mindenhatót. így fognak az irás szavai szerint nevekedni tudományban és kedvességben Isten és emberek előtt. így lesznek az egyháznak hű fiai, a hazának jó és hasznos polgárai. Amen! Bevégezvén e beszédet az esperes ur, a Te Deum lau- damust intonálta, melyet a helybeli r. k. kántor és a nép megható énekkel folytatott és ezzel az ünnepély egyházi része véget ért, mély benyomást gyakorolva a megjelent közönségre. Nem egy örömtől könyező szemet lehetett látni. Ezután a tanuló ifjúság énekkara kellő szabatossággal elénekelte Dallmann Ferencz énektanár harmonium kísérete mellett a Hymnust, mely után Malonyay István, a gymn. igazgatója rövid megnyitó beszed előrebocsátásával felolvasta a gymn. rövid történetét. Mélyen tisztelt közönség! Harmadfél éve körülbelül annak, hogy e városnak és vidékének lelkes, minden szép- és jóért tettre kész közönsége mintegy varázsütésre teljes készséggel tette magáévá azt az ügyet, melynek ma e szerény ünnepélylyel diadalát üljük s melylyel Nagy-Károly városának egyik fontos culturalis kérdése van megoldva, t. i. a tudományosság szentélyéhez többé épen nem illő régi épületének egy, az erkölcs és tudomány terjesztésére szánt díszes épületté való átvarázsolása. S ha a jelen pillanatban, midőn először van szerencsém sok nemesen érző szív jótékonyságának e megkövült emlékében a tudománynak, vallásosságnak és hazafias nevelésnek e századokra szóló védbástyájában, melyet az isteni Gondviselés oltalmába véve tartson fönn és védelmezzen, mig csak az eszmékért, melyeket benne hirdetnek, egy magyar szív dobban — igénytelen szavamat felemelni, ennek hangja a
