Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

költészet ugyancsak azért fárad, hogy kiegészítse a képet s a szellem harczosait azok mellé állilsa, kik gyilkoló vassal kezükben, de egy czélért, egy jutalom fejében küzdenek. És ha végig futunk irodalmunk történetén, ott is igazolva látjuk azon állítást, hogy az igazi haza- szeretet nem ismer rangkülönbséget. Sót örömmel mondhatjuk, hogy lapjai nagyobb számmal mutatják a szellemi nagyságokat, mint a rang hordozóit s hogy ez utóbbiak is télre teszik a külső csillogást s mint egyszerű munkások állanak a szent ügy szolgálatába. Legjelesebb költőink a nép gyermekei voltak s daczára küzdelmes életeknek, nem szűntek hivatásuknak élni; nem, fáklyaként világítani azoknak, kik eltérő utakon, de a tökélyesülés felé törekszenek.

Kedves olvasók! Üres időtökben legkedvesebb olvasmányaitok a történelem és a költészet legyenek, mert azokból tanultok lelkesedést; azok ébresztik bennetek a vágyat a dicső elődök példáinak követésére; azokból tanuljátok meg, mikéut kell igazán szeretni az édes hazát. 8zép jövő áll előttetek, melynek útját most kell egyengetni. A haza belétek helyezi reményét; tőletek várja, hogy buzgó apostolai lesztek a nemzeti érdekeknek. Feleljetek meg a hozzátok fűződő várakozásnak s már most karoljátok fel telketek egész melegével mindazt, a miben — ha még oly csekély mértékben is — a tettetés nélküli s folytonosan tevékeny hazaszeretet nyilvánul. Ne téveszszétek szem elől soha koszorús költőnk e buzdító szavait:

Hazádnak rendületlenül Légy hive, óh magyar !

Bölcsőd az, majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

Aoi'tkli Béla.

— 45 —

♦SíS-i------