Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1892

— 33 —

ság eszméje a pusztában kiálténak a szava volt csak. A mostoha idők a költészetre is hatással voltak. Költőink nem mulaszták el kötelességeire figyelmeztetni a nemzetet s a régi, dicső időket szembeállítva a jelennel, a helyes útra terelni. Legyen bizonyiték a magyar népköltési gyűjtemény e feddő verse :

Atilla, Lehel, Árpád!

Elhalt dicső unokád ;

Nem hangzik a magyar név,

Elmúlt a díszes agg év.

Pusztán maradt Dáczia,

Mert nincsen Hunyadia ;

Rideg nemzet mulat ott.

Hol hajdan magyar lakott.

A lágy tárogató sirt Mindenütt, hol magyar bírt.

Földjét lakta a nemzet S igaz hazafit nemzett.

Sarkantyú és párduczbör Volt czimere s medveszőr;

Kalpag fedezte fejét,

Vaspánczél erős melyjét.

De már ezek elmúltak,

Hogy a hősök elhunytak;

A magyar dolmány helyett Frakk lett módi viselet.

Kalpag helyett egy piczi Posztóból készült miczi Fedi fejét mindennek :

A módi oka ennek.

Ez a 18. század nemzetietlen erkölcsei- és szokásai ellen van intézve, midőn az idegen utánzás vágya derék magyarjainkat is magával ragadta. Figyelemre méltó költemény, mert népies alkotásban szokatlan műgondot,

a