Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
38 S a butának sorsa földi éden; Álljon a vallás a mérlegen .... K's kacsóid összetéve szépen Imádkozzál édes gyermekem!“ Hasonlóan nyilatkozik örökbecsű Parainesisében a vallásosságról Kölcsey is, midőn így szól : „Semmi sincs, ami az emberi szívet annyira fölemelhetné, következőleg az élet mindennapi jeleneteiben a szenvedélyek és Indulatok örök ostromában a hozzá ragadt szennyből annyira megtisztíthatná, mint az istenség nagy gondolatával való fogdal kodás.“ A második fölül említett moralis eredmény a lelkiismeretesség, úgyszólván csak ennek kifolyása, értjük pedig alatta a kötelesség buzgó teljesítését, akár vagyunk külső felügyelet alatt, akár nem. A lelkismeretesség legvilágosabb ismertető jele az erkölcsi jellemnek; mert itt látjuk, hogy vájjon azért teszi-e az egyén a jót, mert az kötelessége s mert a törvény igy parancsolja; vagy csak a büntetések és egyéb kellemetlenségek kikerülése végett. Az első mód érdem és jellemesség, az utóbbi semmi más, mint kényszerűség. Hátra van még egy, a jellemnek azon nyilatkozatai közűi, melyeket fölemlíteni szándékoztam, s ez a nagylelkűség. Legritkább, de egyszersmint legkitűnőbb jelenség. Nemes kedély és erélyes akarat által tűnik ki. Távol minden önzés- és kevélységtől, mindenki iránt tisztelet- és szeretettel viseltetik; embertársa javáért sem fáradságtól, sem áldozatoktól nem irtózik; mások hibáit nagylelkűen elnézi, sérelmeit megbocsátja. A fölsoroltalcon kívül még igen sokat lehetne ide iktatni, de ez által értekezésünk nagyon is egyhangúvá lenne; ezen egyhangúság kikerülése végett ilynemű el- számlálásokkal fölhagyunk, hanem e helyett vizsgálni fogjuk, hogyan nyilatkozik az igazi jellem általában és a társadalmi élet terén, mint olyan helyen, mely legalkalmasabb arra, hogy a jellem önmagát kifejthesse s nagyszerűségét kimutathassa. Vizsgáljuk mindenek előtt, minő a jellemes általában?
