Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890
26 fásában is. Helyes ítélettel párosulva, mely a jót és rosz- szat igazán tudja megkülönböztetni, —- igen sokat viliét végbe a tehetség; már maga a közönséges élettapasztalat is mutatja, hogy milyen hatalmas tényező ez a vágy életünkben. Ez sarkal mindenütt, s kiben ez nincs, rendesen tétlenség annak minden foglalkozása. így például a tudós vágya önképzésre serkent. Hogy milyen különbség van azon tanu'ó között, ki csak a külső kényszerűségnek engedve foglalkozik tudoinánynyal és azon tanuló közt, kit saját belső sugallata, a tudnivágyás késztet a tanulásra, azt hiszem, mondani is fölösleges. Vagy hogy még egy példát hozzak föl, megemlítem a becsületvágyat. Ki ne ismerné ennek hatását az életben, ki ne tudná, minő tetteknek volt ez már indítója és hány embert őrzött meg a vészthozó rósz tettektől ? S mindez azért volt, mert az illető vágyott becsületessé lenni. Az elménél, az érzelmeknél, általán az eddig fölsorolt összes tényezőknél nagyobb hatású a vágy; mert az elme csak megismeri a jót, az érzelem csak átérezteti velünk, sajátunkká teszi ; de ami azt elérni, azt megtenni buzdít, az a vágy. A vágyak tehát általánosságban tekintve őket jók és kedvező hatásúak; de vannak közöttük, melyeknek káros voltát nem lehet tagadnunk; ezek azonban legtöbb esetben már túlhajtott vágyak szenvedélyekké fajulva. Addig azonban, míg a vágy vágy marad s míg az értelmi tehetségtől vezetve fejti ki erejét s gyakorolja hatását, általános igazságul kimondhatjuk, hogy csak jó hatásúak s a jellem kifejlésének hathatós, jelentékeny előmozdítói. Hátra van még, hogy szóljunk szintén a kedélyvilághoz tartozó indulat- és szenvedélyről. Készakarva hagylak ezeket el az illető helyeikről s tárgyaljuk itt a végén, mint leggyakoribb esetben kártékonyakat; de mivel vannak közöttük egynehányan olyanok is, melyeket, midőn a jellemfejlés tényezőiről szólunk, — elhallgatni nem lehet, azért szükséges, hogy róluk is megemlékezzünk e helyen. Nem szándékunk hosszasan elemezni mindeni- kef, csak általánosságban a fogalmukat meghatározva, mind az indulatok, mind a szenvedélyek közül egyet- kettőt választunk ki, azokat tudniillik, melyeket elmellőzni nem lehet.
