Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1890

27

Mi tehát az indulat s mi a szenvedély ? Az indulat túlhajtott érzelem, azaz oly élénk és erős érzemény, mely a lelket megrendíti, annak szokott, nyugalmát fülzavarja ; a szenvedély pedig a vágy túlságba vitele, azaz szerfölött uralkodó vágy. Mindkettő a lélek rendkívüli állapota. Kant behatóan foglalkozik velük (Anthrop. 72., 78. és 80. §.) s a kettő közti különbséget rzépen kifejti. Mi csak azt jegyezzük meg, hogy az indulat hirtelen támad s hamar elérvén legfelsőbb fokát, hamar elmúlik ; a szenvedély lassan, alig észrevehetőkig folyton emelkedik és erősödik. Ennyit általában, egyet-kettőt pedig vegyünk bővebben.

Az indulatok közül a félelem, szégyen, szomorúság, ábránd, harag, — ámbár kevés jó oldaluk is van, — kedvezőtlenek a jellemre, de a lelkesedés és remény túlnyomóing kedvező. A lelkesedés különösen jó azért, mert hozzájárul a törekvés a lelkesedés tárgyait megvalósítani s ez által buzgalommá válik. Purgstaller különféle buzgalmat sorol fel a tárgyra való tekintettel; szerinte van honbuzgalom, nemzetiség , emberiségbuzgalom, vallásbuz- galom. barátság- és hivatalbuzgalom. De bármiféle buzgalmat veszünk is, tény az, hogy nagy erővel bir a nagy tettek végrehajtásában. Lelkesedés és buzgalom nélkül még semmi nagy és fenséges nem jött napfényre ; a vallási igazságok terjesztése, honboldogság emelése, tudományok és művészetek virágoztatása egyedül a lelkesedéstől vette létét. Lelkesedéssel megy csatába a katona, lelkesedéssel dalol a költő, lelkesedéssel fest a festő, farag a szobrász; s akkor sikerült a munka, ha lelkesedéssel készült.

Hasonló szerepet játszik a remény, ami nem más, mint a jövendő boldogság képzetének túlhajtott kellemes érzeménye. „A remény mindamellett, hogy ezer csalódásnak van kitéve és alávetve“ — mondja Purgstaller, — „az ember egyedüli vigasztalója és nagy tettekre indítója. Ez óv az clcsiiggedéstől, ez buzdít nagyszerű vállalatokra ; így a kereskedőt gyárak felállítására, a katonát vitéz el- szánásra, a szülőket munkára, gyermekeik nevelését eszközlő áldozatokra, az ifjakat szorgalomra.“ Smiles szintén a jellem egyik kellékének mondja, midőn így ír: „Are-